13. rész

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Csináltam egy másik fejlécet, remélem tetszik. A másik két alak Nick és Idai. :D

A Futótűzről annyit, hogy nekem nagyon nagyon tetszett, jobb lett mint az előző film. :)

Kellemes olvasást!

Scarlet A.

'A pillangót elkapta egy kisfiú. Fogva tartja, pedig tudja, hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz.'

- Héj, idióták! Mit képzelnek, mit csinálnak velünk?! -üvöltök a rácson keresztül. 

- Mit művelsz? -ragadja meg a karomat Nick, aggódó tekintete elárulja, hogy ezt nem kellett volna. De elegem van. Eddig tűrtem, hogy magamban tartsam mindezt. 

- Nick, nem bírom. -suttogom bizalmasan, mintha olyan jól ismernénk egymást. A héten végig komor és merev voltam, most először látszódhat újra rajtam, hogy vannak érzéseim. 

- Tudom, de már csak néhány óra. -veszi halkabbra ő is. 

- Alig várom, hogy vége legyen. Nem történik semmi, pedig tenni akarok valamit. 

Nick egy mosollyal válaszol. Dörmögő hangra leszek figyelmes, majd ismét a nagydarab, morcos férfit veszem észre. 

- Mit mondtál, Drágaságom? 

- Semmit. -motyogom. Bár tudom, hogy nem vagyok hihető, ami tény az tény. Idiótáknak neveztem őket, ami -valljuk be-, nem áll távol az igazságtól. A férfi kinyitja a rácsot, és pólómat megragadva felemel. 

- Nem tetszik a viselkedésed, kicsikém! -lehelli közel az arcomhoz. Hányinger kerülget a közelségétől, és a rothadó szagától. - Gyertek! -morogja, majd a többiek felé mutat a fegyverével. 

- Dolgotok van. Már ha nem akartok meghalni. -mondja gorombán. Üveges tekintettel haladunk el ismét a szoba felé. De amint belépünk, ismét egy más világba találjuk magunkat. Egy fehér vászon van felállítva, kamerák vannak körülütte, a közepén pedig egy fekete bárszék van. 

Kirk háttal áll nekünk, rendezgeti a kamerásokat. 

- Itt vannak, Mr. Droubsworth! -jelenti a fickó. 

Kirk mosolyogva fordul meg, és üdvözöl minket. Sose értem, miért viselkedik úgy, mintha a legjobb haverom lenne. 

- Lesz egy kis dolgotok!

Senki nem ért semmit. 

- És ha nem tesszük meg? -bököm ki. 

Kirk rámutat a nagydarab fickókra. 

- Azt hittem, kellünk önnek. 

- Nem is halnátok meg. Csak egy kicsit megnevelnénk benneteket... vagy bemutatkozom a szeretteiteknek. -mosolyog, miközben puffadt ajkai megnyúlnak. 

Undorító ez a személy. Snow. Ez jut eszembe róla.. de a volt diktátor már halott. 

- Gondolom szeretnétek segíteni. 

Fintorgok. 

- Mindenképpen. 

- Hát akkor arra tessék. -mutat balra, ahol sminkesek várnak minket. Három asztal van, mindegyik előtt van szék, és tele vannak sminkes -és fodrászkellékekkel. Mielőtt helyet foglalnék, félve Idaira pillantok, aki bólint. 

Helyet foglalok a kényelmes székben, és a tükörben magamat tanulmányozom. Szörnyű a látvány. Egy karikás szemű, beesett és koszos arcú, sovány lány néz rám vissza, a haja csomókban. A szám tátva marad. 

Halványkékhajú, vékony nő jelenik meg mögöttem. A szempillái hatalmasok, ezüstszínűek. Az arcán egy kiló smink, szomorúan néz rám. A hajamhoz ér, mire elhúzódom. 

- Nyugi, csak megvizsgálom, hogy lehetne javítani ezen, drágám. Szörnyű, ahogy kinézel. -mondja lágy hangon. 

- Tudom. 

A nő odamegy a többi sminkeshez, és megkérik Kirket, hogy hadd vihessen el minket fürdetni. 

A férfi bólint. Mintha bábuk lennénk, úgy vezetnek minket a sminkes asztalok mellett, egy kis ajtón át bejutunk egy apró fürdőszobába. Én kezdem a forróvizes fürdést, a többiek kint várakoznak. Sikerült rávennem a kapitóliumi nőt, hogy ne ő fürdessen, nagy lány vagyok már. Lesikálom a bőrömet, megmosom a hajamat, aztán csak simán áztatom magam a rózsaillatú fürdőben.

Kopogást hallok. 

- Rhodé, siess! -nyafog a hölgy. 

- Rendben, de be ne jöjjön! -üvöltöm. Félek, hogy képes rá, én viszont szégyenlős vagyok. 

Gyorsan kiszállok és magamra tekerem a törölközőt. Nem tudom, hogy visszavehetem-e a koszos ruhámat, úgyhogy inkább megkérdezem.

- Mit vegyek fel?

- Ó, nehogy azt a szennyeset! -tör be a nő tipegve. Megugrok ijedtemben, de a törölköző rajtam marad. 

- Akkor mit? -kissé elpirulok, mert a többiek is bejönnek. 

- Ó, nézzenek oda! -mondja Idai. Nick mosolyog, nem mond semmit. 

- Van számodra egy nagyon aranyos, egyszerű kis szoknya, amiben szerepelhetsz! -mondja nyájasan. De mégis miben fogok szerepelni? Egy showban? Kinek mutat meg? Egy terrorista csoportnak? Politikusoknak? Míg én ezen agyalok, betipeg a kapitóliumi nő, és egy fehér ruhát tart a kezében. Tényleg egyszerű, de szép. Ránézek Idai-ra és Nickre, akik veszik a lapot, és kimennek. Egyszerű belebújni a ruhába, rásimul a felsőtestemre, majd a derekamtól körszoknyaként funkcionál. Nagyon kényelmes. Kimegyek, és Idai megy be helyettem. Néhány különleges kinézetű ember ott marad a fürdő előtt, az én átalakításomat -amit kénytelen vagyok tűrni- elkezdjük. 

- Priscilla vagyok. -mondja a nő, miközben a hajamat fésüli. Én csak bámulok a tükörbe, nézem azt a lányt ott, és sajnálom. De élvezem a luxust, élvezem hogy végre kezdek újra emberi állapotot ölteni magamra. Kifésülés után csak egy oldalamra rakja a hajamat. Aztán elkezd sminkelni. Először alapozóval keni be az arcom, majd pirosítót használ, aztán kihúzza a szememet, a szempilláimat. A szemhéjamat a szememhez illő kékkel húzza ki vékonyan. 

- Cili, siessen már! -szól türelmetlenül Kirk. 

- Mehetsz, édesem! -mondja nekem, majd megpuszil. Még is mi ütött bele? Bizonytalanul elindulok Kirk felé. 

- Panemnek fogsz ma bemutatkozni. -közli Kirk.