18. rész

Kedves olvasóim! 
Meghoztam a következő részt, kellemes olvasást és további szép napokat! :)

Scarlet A.

'Össze akar zavarni, de nem hagyom! Most nem leszek gyenge, hanem azért is erős leszek!'



Dixon udvariasan megkér minket, hogy kövessük, így hát mindannyian elindulunk mögötte. Ki az ajtón, majd jobbra a folyosón. Baloldalunkon a fal sötétkék üveg. A napot kutatom, de eltakarja egy velünk szemben álló masszív felhőkarcoló. És mellette még rengeteg hasonló. Így reggel, kivilágosítás nélkül nem is olyan érdekes a Kapitólium, minden olyan egyhangú. A lábaimat nézem, amik ütemesen váltják egymást. Mintha nem is én irányítanám őket, maguktól mennek. Ezen nem csodálkozom, hiszen már így is más irányít engem. Azt kell mondanom, amit ők akarnak, azt kell tennem, amit Deep elvár tőlem. Az eddig hallottakból ítélve egy bölcs öregembernek képzelem Deepet, aki minimum annyira kegyetlen, mint Snow elnök volt. És hatalmas erő van a kezében. Lelki erőre gondolok. Ezt az embert nem lehet egyszerű megtörni. Azt hiszem, az ő rendszerében senkiben sem lehet bízni. És nem csak engem irányít. Idai. Apját és két testvérét kegyetlenül és váratlanul felrobbantották, remélve, hogy ő is ott ég. Beleborzongok a gondolatba. Idai nélkül nehéz lenne nyugodtnak lennem a jelen pillanatban. És szerintem Nicknek is. Mindketten az ő reakcióját figyeljük, és ha Idai nyugtalan, én is az leszek, persze nem mindig kell hozzá Idait figyelnem. Elég annyi is, ami most történik. Leérünk lifttel néhány emelettel lejjebb, és ahogy kilépünk, öltönyös békeőrök állnak az ajtók mellett két oldalt, a folyosókon is egy-egy. Gombóc nő a torkomba, és a lábaim földbe akarnak gyökerezni. Nick egyből ott terem mellettem, és a kezét a hátamhoz nyomja, kis lendületet adva a tovább menéshez. Rámosolygok, bár nem akarok nagyon a pátyolgatott gyenge lány lenni. Akkor nem lennék méltó anyához.

- Hova megyünk? -kérdezem Dixontól, mert már egy ideje bolyongunk.
- A legelső megbeszélésetekre! Hát nem izgis? -válaszol helyette Priscilla, majd Dixon karjába kapaszkodik.
Nem, részemről nem izgis, de válasz helyett csak bólogatok, majd Idaijal és Nickkel is összenézünk. Vajon őket most kik hiányolja? Idainak kell hogy legyen valakije, mert nem csak külsőleg csodálatos, hanem a belseje maga a kedvesség. És nagyon okos. Győztes vér folyik az erejében. Bár én úgy gondolom, mindenkiben az folyik. Hiszen más is nyerhette volna a Viadalokat, körülményektől, helyzettől és támogatóktól függ az egész.
Bemegyünk egy halványbarna terembe. Hosszú asztal van középen, a sarkokban növények, a bal oldali fal teljesen üvegezett. Egy idős, magabiztos hölgy áll mereven az asztal végén, a szék mellett.
- Üdvözlöm önöket. -szólal meg gépiesen.
Mindannyian köszönünk, majd leülünk egymást mellé az asztal jobb oldalára.
- A nevem Tarly Gren, az önök új vezetője! Irányítom a stúdiót, a békeőröket, munkásokat akik önökért felelnek. Az én kulcsszavam a tökéletesség! Vágjunk bele a munkába! Kérdéseket a végén lehet feltenni! -úgy beszél ez a nő, mint egy katona. A bizonytalanságnak, félelemnek semmi nyoma nincs az arcán. Igyekszem mereven és határozottan nézni rá, ahogy magyaráz. Először elmondja a tegnap esti sikert, mutat egy kisfilmet, hogy mennyire felcsigázta ez az egész az embereket. Mutatnak a Kapitóliumból és a körzetekből is olyanokat, akik először komoran nézik a filmet, majd remény csillan a szemükben, egyesek sírnak is. Mintha egy olyan láthatatlan erőt szúrtunk volna ki, amit a feszültség és az idegenség jellemzett.
Majd ezután elmondja a lényeget, amit már hallottunk. Mr. Deep hogy tényleg jó ember, és hogy ne ijedjünk meg tőle. Tehát ő tud dolgokat. Nem várja el tőlünk, hogy a reakció tombolás és örvendezés legyen a látottak miatt. Nickre nézek, aki figyelmesen néz előre. Szeme idegesen kezd mozogni, és kezd feszült lenni. Nem nagyon fogadja el a helyzetet, de hát én sem. Miután Tarly befejezte az unalmas mondókát, végre olyan dolgokat is hallhatunk, amik fontosabbak.
- A legközelebbi filmbe már beszélni fogtok Deepről. Előre megkapjátok a szöveget, de lesz súgógép is. És sokkal jobban kell alakítanotok. Most majd meglátszik, mennyire vagytok jó színészek. Ezzel rám néz.
- Reméljük, hogy ebben Peetára ütöttél. Két tehetséges és ellenkező vér folyik az ereidben.
- Majd meglátjuk, mi lesz. -felelem közömbösen. Most már egyre több mindent tudok a szüleimről. Anyával akarok ismét találkozni. Azt hiszem, ezek után muszáj lesz őszintén beszélgetnünk. Újra rá kell döbbennem arra, hogy milyen volt anya az emberek számára. Nagyon fontos volt nekik. Divatot teremtett, híresebb volt mint az elnök. De gondolom Deep nem örülne annyira, ha ebben rá hasonlítanék. A fecsegőposzáta divatját már kimerítették a rosszabbnál rosszabb stylistok Cinna után. Igen, ő volt anya stylistja. Mit ne adnék azért, hogy megismerhessem. De már nem él, úgyhogy nem sok esélyem van.
- … a legközelebbi megbeszélésen már többen lesznek, az egész csapat. Idehoztunk mindegyikőtöknek egy ismerőst a körzetetekből, hogy kicsit jobban érezzétek magatokat.
Egyből eláraszt az adrenalin, az öröm, tudom, hogy a szemem felcsillan és ezt meglátják. Anya vagy apa. Anya vagy apa! Annyira felturbózott ez az egész, úgyhogy gondolataimból kibillenve, reményteljesen ránézek Tarlyra. Igen, veszi a lapot és ismét hozzám szól.
- Nem rokonokat hoztunk. -ismét összezúztak valamit bennem.
- Akkor mégis kit? Nekem nem volt senkim rajtuk kívül. -motyogom, miközben visszadőlök a székre.
- Sikerült kiderítenünk, hogy volt valaki, akit szerettél az iskolából. -mosolyog, amit először látunk. Ez nem egy kedves mosoly, pedig próbál az lenni.
- Elhozták valamelyik tanáromat, vagy mi? -nevetek gúnyosan, de utána csendben maradok, mert Tarly nem válaszol.
- Végül szeretnék egy videót mutatni.
Azzal a kivetítőre mutat. Egy 27 körüli fiatalos, jóképű fickó mosolyog ránk. Kék szemei, fekete haja van. Lazán kezd el beszélni, mintha haverjai között lenne.
- Sziasztok, drágáim! Csodálatosak voltatok tegnap. Nagyon büszke voltam rátok! -ismer el minket, majd feláll az íróasztalától. - Gondolom, már hallottatok rólam. Igen, én vagyok Alexander Deep, az új elnökjelölt. Fiatalnak tartotok? Ó, az nem probléma, higyjétek el. Mindig is nagyon érdekelt a politika, már elsős korom óta minden iránt érdeklődtem. Főleg az igazságot kerestem. Minta tanuló voltam, két egyetemen is végeztem, több nyelven beszélek, az emberek között is van tapasztalatom, a katonaságban is voltam. Elmentünk egy titkos helyre. Elmondom nektek, ha nem adjátok tovább! Sosem beszélt senki a Panemen kívüli világról, ugyebár. Hogy mi van a régen Európának, Ázsiának és Afrikának nevezett kontinenseken. Egy nagyon régen, még Snow meg minden előtt történt atomháború teljesen elpusztította, lakhatatlanná változtatta azt az egész hatalmas területet. Mi a katonasággal odamentünk védőruhában. Elképesztő látvány volt, ugyanis teljesen egy eldeformálódott hely lett. De tudjátok mit? A mai tudásunkkal és fejlesztéseink segítségével már bevehetnénk azt a területet! Ez is egy tervem az Éden megvalósításához. Remélem, tetszik az ötlet, hiszen a ti életeteket is megváltoztatná. Csak kérlek, működjetek együtt. -mondja barátságosan. Tátott szájjal, hitetlenkedve nézem a videót. A fiatal macsó tökéletes hanglejtését, tökéletesen belőtt séróját, barátságos arcát. És nem azért, mert annyira bejönne nekem. Hanem mert soha nem láttam még ilyen embert, és abszolút nem ilyennek képzeltem el Deepet. Legalábbis nem ilyen fiatalnak! 
- Ne haragudjatok a kellemetlen körülményekért, ami a hetekben ért titeket! Nem kértem Kirköt, hogy így bánjon veletek. De nyugodjatok meg, már nem fog! -azzal ránk kacsint, és elsötétül a képernyő. Nick érinti meg a vállamat, mire összerezzenek.
- Jól vagy? -kérdeze kedvesen, látom a szemében, hogy ideges.
- Igen.. -motyogom. Míg én tátott szájjal bámultam, és meglepettségemben semmit se fogtam fel, Nick arra gondol, hogy hogy vagyok. Tarly elköszön, mi pedig elindulhatunk Dixon és Priscilla kíséretében vissza.
Vajon ez a fiatal hapsi, vagyis, Mr. Deep mit művelt Kirkkel?