2014. június 7., szombat

Sajnálom

Kedves Olvasóim!

Nagyon rég nem írtam. Ezt azért sajnálom, mert van 1-2 olvasóm, akik számítottak rám, és vissza-vissza néztek. De a nagy helyzet az, hogy nem fogok írni még egy darabig.
Hogy miért?
Nem akarok ilyen személyeskedni, meg sajnáltatni magam meg ilyenek, de nem nekem való még. Remélem csak még, mert igazából nagyon jó dolognak találom a blogolást, nagyon szimpatikus elfoglaltság, de nem tudom úgy átadni magam, mint sok bloggerina. Nem vagyok jó ebben. Kicsit sem vagyok elégedett magammal, nem haladok, tudom hogy vannak jó visszajelzések is, de egyszerűen amíg nincs elég határozottságom, önbizalmam, szilárdságom és időm, addig nem akarok ilyennel foglalkozni.

Elég rossz korszakba vagyok, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én utálom a "tinikort", a legbénább szerintem. Persze, minden korban csak egyszer leszünk, de azért én nem akarnék "forever young" lenni ><
mivel még semmi sem biztos
Csak azt tudom, hogy szép, sikeres jövőt reménylek magamnak minden nehézség és kudarc, minden kilátástalanság, vereség ellenére! Bízom abban, hogy talán egyszer még az írásom is fejlődni fog, a rajztudásom, meg úgy alapjába véve a TUDÁSom. Nagyon képlékeny még a személyem, vannak BIZTOS PONT-ok az életemben, még az a mázli. Bocs, hogy ide a Rhodé Mellark-hoz írom ezeket, de fontos részem volt ez a blog. Szinte teljesen én voltam Rhodé, kivéve külsőnek. Maga a színésznőt nem bírom, nagyon nem szimpi a sorozataiban, filmeiben a viselkedése, de Rhodét olyan jól el tudná játszani szerintem. Ha befejeztem volna a sztorit, ha egy kicsit izgalmasabban végződne, minthogy félbehagyom, akkor tuti király film lenne belőle. Csak még annyi kérdés ott van bennem meg a sztoriban, és mivel még én is elég fejletlen vagyok, ezért Rhodé is az. Mivel még én is alig bírok mit tenni, ezért Rhodé is. Mivel még én is gyenge vagyok, ezért Rhodé Mellark is gyenge. Nagyon szerettem amúgy írni, csak baromi kevés időm volt egy fejezetre, mert elég gondolkodós vagyok (NAGYON) és le is fárasztott az írás. Úgy a pszichémet, ha értitek. Ha nem, akkor is le kellett írnom. Talán majd a jövőben írok.
Mindenesetre el kell hogy mondjam, hogy hálás vagyok értetek, és köszönöm, hogy pipáltatok, kommentetletek, olvastatok.
Szóval most így nem folytatom. Mint minden, ez is lebeg a víz felszínén most az életemben, és remélem egyszer szilárd alapja lesz mindennek. Addig is elmegyek. Ez meg marad az oldal, lehet egyszer újra feltűnök a színen.
Ja, és csináltam még 1-2 hónapja egy új fejlécet, azt azért berakom pojénból >< /fő a helyesírás/

Sajnálom! :C
Au Revoir, testvérek, és sose hagyjon el benneteket a remény!

Sok Szeretettel:
Scarlet Anderson



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése