3. rész

Sziasztok! 
Ez még mindig az eleje, de remélem tetszik. Nem akarok nagyon gyorsan a közepébe vágni, hogy legyen egy kis könyvszerűsége, ezért nem sietem el annyira. De mindennek megvan az ideje.. ;) Kellemes olvasást!

'Mindenkinek vannak titkai. Olyanok, amiket csak bizalmasoknak mondd el, olyanok, amelyeket senkinek. Csak a szívében, a gondolataiban őriz. Olyan dolgok, amiket ha akarna se tudna elfelejteni. Vagy olyan személyek. Van, hogy olyanok is ismernek téged, akiket te életedben nem láttál. Vagy nem emlékszel rájuk. Úgy érzem, nekem több ilyen ismerősöm is van.'

 

Apa felkapja a telefont, és tárcsázni kezdi a nagyi számát. Közben mi szépen körbe álljuk a telefont. Anya átkarol engem és Gavint. Kezdem egyre rosszabbul érezni magam.

-     - Haló? –halljuk a mama rekedt hangját.

-     - Haló, Peeta vagyok. –a nagyi meglepődik.

-     - Ó, drága! Katniss is ott van? És a gyerekek? Olyan rég beszéltünk, mi újság veletek?

-     - Köszönjük, jól vagyunk. Hogy érzed magad mostanában?

-     - Én remekül vagyok, forgolódok. Már kezdek felejteni. Úgyhogy sok dolgom van.

-     - A gyerekek szeretnének a Kapitóliumba menni.

-     - Óóó! Hát jöjjenek! Én nálam akármeddig lehetnek! Nem valami nagy a lakásom, de igazán otthonos! Segítek nekik bármiben! –a megkönnyebbülés hűs szellőként járja át a testem, a rosszullét egy pillanat alatt elszáll. Anya kikapja apa kezéből a telefont.

         -Anyu!

-     - Katniss! Édes lányom, hát...

-     -Biztos nem zavarnának? Tudnál róluk gondoskodni? Ha? –ilyet meg hogy kérdezhet anya? Miért ne tudna rólunk gondoskodni a mama? Hisz őt is felnevelte.

-     - Drágám! Már több mint 30 év eltelt. Hogy ne tudnék gondoskodni róluk? Nem vagyok öreg... és tudod hogy már nem vagyok olyan. És nincsenek azok a körülmények. –anya egy darabig csendben van. Nagyon gondolkodik valamin, végül bólint és ránk néz. De mivel a mama ezt nem látja, el is mondja.

-     - Rendben.. akkor mennyi ideig?

-     - Jöjjenek egy hétre! Nagyon szeretnék velük lenni.

-     - Okés.

-     - Akár már holnap is jöhetnek! –nem tudom, miért ragaszkodik hozzánk ennyire. Persze, rég nem látott. De akkor is. A lényeg, hogy megyek. És ennek nagyon örülök. És Gavin is jön. Anya még elköszön, és lerakja a telefont.

-     - Ez most hirtelen jött. –mondja. Majd mosolyogva ránk néz. –De akkor kezdjetek pakolni. Még mielőtt meggondolom magam.

-     - Köszi anya! –és puszit nyomok az arcára. Elszaladunk Gavinnel. Hátranézek, és látom hogy anya szeméből kigördül egy könnycsepp, apa pedig megöleli.

Belépek a szobámba, és becsapom magam mögött az ajtót. Kicsit rendetlenség van a szobámba. De csak kicsit. A párnáimat szanaszét dobáltam, és a takaróm is a földön van. Igazából pofás kis szobám van. A falak halvány gesztenyebarna színűek, van két ablakom, a függönyeim világoszöldek, és van a padlón egy cuki zöld bolyhos szőnyeg. Van egy fekete macskánk, akit anya hozott a menhelyről, és Kökörcsinnek nevezte el. Azt mondta hogy a húga macskáját is úgy hívták. Kint is van a sírja. Anya szerette a régi Kökörcsint. Az újat annyira nem. De én igen. A gitárom fel van akasztva a falra, van egy padlóhoz illő szekrényem amit teleragasztgattam képekkel, és egy kis íróasztalom, szintén tele van könyvekkel, jegyzetekkel, teendőimmel stb. 
Kinyitom a szekrényemet, és elkezdek ruhák után kutatni. Mindenképp viszem a kedvenc farmeremet. Egyszínű csőfarmer, de nagyon kényelmes. Ott van a kedvenc kockás ingem. Nagyon szeretem. Bepakolom még a macskás pulcsimat is, az őzikés pólómat. Még 2 nadrágot, hosszú ujjút és fehérneműt. Most épp nem olvasok könyvet, úgyhogy azt nem rakok be. Csak jegyzeteimet. Kottáimat, tabokat. A gitáromat mindenképp viszem. Most hogy így végeztem, rápillantok a gitárra. Olyan szép. A formája, a színe... mindene. Felállok a székemből, odamegyek, és óvatosan leveszem. Visszaülök kezemben a gitárral. Végigsimítom rajta a kezemet, majd lefogok egy C-dúrt. Aztán egy G-dúrt. És utána magától, folyamatosan eszembe jutnak akkordok. És elkezdek játszani egy számot. Nem is tudom mi ez. De nagyon jó. Tetszik. Rájöttem, mi ez. A saját számom. Ami bennem játszódik le.
Gavin ront be a szobámba, csak akkor szokott kopogás nélkül, ha nagyon lelkes.

-     - Kész vagyok! –mondja büszkén.

-     - Holnap indulunk. El tudod hinni?

-     - Alig várom! Még soha nem engedtek el minket ilyen messzire.

És csodás lesz. Érzem, tudom belül, hogy olyan dolgok fognak történni velünk, amik örök emlékek lesznek.