4. rész

Sziasztok!
Itt a következő rész, lehet hogy az ezután késni fog kicsit, de csak KICSIT. Remélem tetszeni fog, élvezzétek, érezzétek át!^^
Kellemes Olvasást!

'A zene csodálatos. Nem lehet körülírni, csak tapogatózni tudunk, hogy sokszor a zene miket vált ki az emberből. Nagyon tudjuk élvezni, ha boldogok vagyunk, és ha szomorúak, akkor a zene valahogy támogat. És régi emlékeket és érzéseket tud ébreszteni az emberben. Amiket régen éreztünk. Akkor, amikor az a bizonyos dolog történt. Amit sokan inkább meg se hallgatnak, hogy ne kelljen visszagondolni, emlékezni. Tudom, hogy a szüleim életébe melyik dal ILYEN.'



Elég hirtelen jött a dolog. Valami készül, és ezt érzem a csontjaimban. Gavin szerintem valami kalandtúrának veszi, és másodsorban én is. Tudom, hogy izgalmas lesz, az öcsémmel mindig kerestük az érdekes dolgokat. Többször volt, hogy elmentünk az erdőbe ketten, szüleink tudta nélkül. Sokszor voltak húzós helyzetek, mikor különböző vadállatok voltak a közelünkbe, vagy támadtak meg. Mindig megmenekültünk, és természetesen anyáéknak nem szóltunk. Nagyon szeretem ezt az erdőt, ami itt van tőlünk nem messze. Szeretem a hatalmas, lombhullató fákat, és azt a nagy életet, ami közöttük rejlik. Ahogy az élőlények nap mint nap a megélhetőségükért küzdenek. Persze nem szeretnék úgy élni. De akkor is lenyűgöző. Főleg hajnalban. A friss levegő, ahogy a nap előtt az ég a kék, lila, rózsaszín, piros és narancssárga színekbe öltözik. Azóta már más izgalmakat keresek, a társadalomban. És egy könyvet is olvastam, amiben egy ember azt állapította meg, hogy ha nem ismerjük a múltat, nem tudjunk jól kezelni a jövőt.
Sokszor úgy alszok el, hogy elképzelek jelenteket, amik még nem történtek meg. Most például, hogy milyen lehet a mama háza. Modernnek képzelem el, mivel a Kapitóliumban csak modern házak vannak. De a képzeleteimet nem tudom folyatni, ugyanis mély álomba merülök.

*

Ahogy felébredek, megpillantom az első napsugarakat. Gavin az ágyam szélén ül, és néz engem.

- Jó Reggelt, Csipkerózsika! -köszön önfeledten. Vágok egy grimaszt, majd sóhajtok egyet. 

- Hát te?

- Néztem, ahogy alszol... mint egy kis angyal!  -Gavin a tenyereit a feje mellé rakja, alvó pózt felvéve, ami engem akar utánozni. 

- Nagyon vicces. Na kifelé a szobámból! -morgok rá, majd felugrok. De még mielőtt elkaphatnám, kiszökik. Bezárom az ajtót, és egy nagyot nyújtózok. Majd átöltözök. Tegnap néztünk vonatot. Kb. 2-3 óra alatt érünk oda a Kapitóliumba azokkal a gyors vonatokkal.

A cuccom be van pakolva, igazából már csak várnom kell. Kimegyek a szobából, és csatlakozom a reggeliző családhoz. 

- Azért vigyázzatok majd. -mondja anya. Rápillantok, majd vissza a pirítósomra.

- A Kapitólium sem egy tündéri hely. -mondja apa.

- Igen, tudjuk. Már felnőttünk a tündérmesékből. -nyugtatom meg őket. -Realista vagyok. 

- Csak...  hát lesz ott ez az. Olyan nagy városban még nem voltatok. És nagyon színpompás. És néha még túloznak is. És hajlandóak elferdíteni dolgokat, úgyhogy ne keltsetek feltűnést.. vagy ilyesmi. -mondja apa.

- Ugyan, ismertek. Milyen feltűnést keltenénk? Meg hát.. van ott annyi ember, aki felkeltheti a figyelmet. -fogalmam sincs, miért kérnek ilyen butaságot. Milyen feltűnést? Nem fogok pucéran rohangászni, vagy nyilvános verekedést provokálni. 

- Jól van, jól van. -mondja anya. - Csak óvatosan. Mindenkivel. 

- Azért aggódtok csak, mert még nem voltunk ilyen nagy városban ketten. De egyrészt már nagyok vagyunk, másrészt ott a mama. Meg az osztálytársam családja is odaköltözött, és akár vele is tudok találkozni... -szólal meg Gavin is. -És tudjuk, hogy idegenektől nem fogadunk el cukrot. -kacsint a szüleimre, amin muszáj nevetnem. 

- A lényeg, hogy ne bízzatok senkiben a családon kívül. És ne higgyetek el mindent, amit az ottaniak összehordanak. A politikáról egy szót sem, és semmi ilyesmiről! -mondja apa, és utána már csendben fejezzük be a reggelit. 

Utána segítek anyának. Felporszívózom a szőnyegeket a lakásban, ami nem kis munka, mert sok van a hatalmas otthonunkban. Aztán felsöprünk, felmosunk, rendbe rakjuk a fürdőt. Elpakolászok a saját szobámban is. A könyveket visszarakom a polcokra, miközben némelyikbe bele olvasgatok. Az egyik kedvencem, amit anya és apa adott. Az erdei élővilágról. Ehető és mérgező növények, állatok stb. Még a nagyapám kezdte el, akit sajnos nem ismertem. Aztán anyáék folytatták, apa illusztrált sokat. Nagyon szépen fest, most is ad el festményeket. Híres kiállításai vannak körzetekben, a Kapitóliumban, de ő soha sem megy el, csak nagyon ritkán. Aztán van még néhány könyv, amiket sokat olvastam: A Sötét Napok, a Panem, A Borzalmas múlt, Kapitólium és még sok regény. Aztán régi kis füzeteim vannak, amikbe jegyzeteltem. Idézeteket, képeket ragasztgattam beléjük, néha még rajzolgattam is, bár ahhoz nem sok tehetségem van. Ami a kedvenc időtöltésem, hogy gitározok és énekelek. Sokszor mások dalait, nagyon régről, sokszor a saját szerzeményeimet. Miközben letörlöm az asztalom, ami így, hogy nincs rajta kupi, egész nagynak néz ki, anya hangját hallom.

- Rhodé, hozd a bőröndöd, indulunk a vasútállomásra! -felugrok az íróasztaltól.

- Okés, megyek! -ordítom vissza. Felkapom a gitárt, és a bőrönddel együtt elindulok.