19. rész

Kedves Olvasóim!
Ismét meghoztam a részt kis késéssel, ne haragudjatok.
Kellemes olvasást, és élvezzétek 2013 utolsót tanítási hetét! *-* :D

Scarlet A.

'Elkezdődik az új életünk. Ki tudja, mit rejteget? Jót, vagy rosszat? Mit fogunk ezzel kezdeni? Miben fogunk megváltozni?'

 Beérünk a lakosztályunkba, és mindenki leül az asztalhoz, ami már tálalva. Svédasztalos reggeli tárul elénk, a gyomrom korogni kezd. Már nagyon éhes lehettem, csak nem voltam elfoglalva vele. Gyorsan leülök Gavin mellé. Eddig mindenki csendben van. Talán feszengünk Priscilla és Dixon miatt. Ők mintha elvárnák tőlünk, hogy élvezzük a sztár létet. De az igazat megvallva, abszolút nem érdekel. Otthon is volt pénzünk és kajánk, erre a fajta hírnévre nem vágytam. Inkább csak arra vágyok, hogy elmondhassam a világnak, amit akarok dalban. 

Egyenlőre még nem felszabadult a légkör. Feszült csend van, leülünk. Várom, hogy valaki elkezdjen enni, hogy ne én kezdjek el. Szemezek a magam előtt levő rántottával, piritóssal. 

- Nagyon tetszik neked az a rántotta. -szólal meg Nick. Ránézek, és vigyorog. 

- Igen... -motyogom, és magam elé bámulok. 

Nick odanyúl egy zsemléért, és elkezdi vágni, majd mindenki enni kezd. 

A végén még beszélgetni is elkezdünk a semmiről. Arról, amit reggel láttunk, senki nem szólt semmit. Közben Priscilla és Dixon már kimentek.

Az evés után egyből bejön Priscilla, utasítva, hogy öltözzünk át. 

- Mától teljesen megváltozik az életetek! Kicsit formálni kell titeket. A legújabb, legdrágább ruhákba fogtok öltözni, választanotok kell valamilyen sportot amit heti háromszor kell végeznetek, koktélpartikra, tárgyalásokra, show-műsorokba mentek. A fő célunk, hogy Deep berobbanjon a köztudatba, és ő legyen az elnök a következő választásokon. 

Én nem akarom, hogy ő legyen. Nem hiszek benne. Beterelnek mindannyiunkat a szobánkba, mert ma végre kimehetünk. A friss levegő felüdülés volt, az ablakokat is állandóan nyitva tartjuk. Ma este jelenésünk lesz egy TV csatornán, amit nem kötelező az ittenieknek nézni, de nagyon nagy a nézettsége. Belépek a szobámba, és bezárul mögöttem az ajtó. Legszívesebben beverném a fejemet a falba, mert kezdődik a pörgés. Bekapcsolódik egy hologram, ahol mutatják, hogy van egy saját fiókom. A rendszer beléptet, és meglátok rengeteg mappát. Majd egy program nyílik meg 'napi teendők' névvel. Kíváncsi vagyok, mi vár rám. 

Mutatja a megbeszélést, a reggelit, és hogy most mi van. 

- Átöltözés. -olvasom félhangosan. Ebben a pillanatban tör be hozzám 3 ember, és Priscilla. 

- Ezt a ruhát vegyétek le róla! -szörnyülködik. - Nem rabok vagytok, hanem sztárok! -mosolyog rám kedvesen. Egy rózsaszín, szőke melíros tüsi hajú nő megfogja a pólómat, és még mielőtt felhúzná, ellököm magamtól ijedtemben.

- Mégis mit művelsz?! Nem vagyok én bábu, hogy öltöztessetek! -üvöltök rá, majd zavartan néz Priscillára, aki nyugtatni próbál. 

- Anya mondta, hogy Katniss is ilyen volt. -mondja egy másik, neon narancs hajszínű lány, aki kedvesen néz rám. 

Ijedten nézek végig rajtuk, mint egy sarokba szorított áldozat a vadkutyát között. Nagyon furán kinéző vadkutyák. Biztos nem fogok előttük meztelenkedni.

Tanácstalanok, majd  odaadják a ruhát, amit szántak nekem, és felöltözök. Megdicsérnek, de elmondják, hogy muszáj megnézniük, hogy mit kell rajtam alakítani. 

- Nem akarom, hogy megmásítsatok. -mondom nekik. 

- Nem fogunk! -mosolyog a neon narancs hajú. - Egyébként én Krilla vagyok. Anyukám benne volt anyukád előkészítő csapatába. Eleresztek egy mosolyt, majd folytatja. - Ő Polly. Ne haragudj rá, mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy hozzányúlunk emberekhez. Ez a dolgunk. Hogy tökéletesség tegyünk embereket. 

- Ez erős szó. 

Erre csak mosolyog, és bólint egyet. 

A szobában van egy tükrös asztal, odaültetnek, és kifésülik a hajamat. Majd kivasalják. Alapozó az arcomra, pirosító, szemem kihúzása, szempilla, szemhéjtus és festék, halvány rózsaszín szájfény. Fehér, virág fülbevalót és nyakláncot raknak rám. 

- Gyönyörű vagy. -jelenti ki Priscilla, mire mindenki helyesel. Elpirulok. Ezt apán kívül még senki nem mondta nekem. 

Priscilla elmondja, hogy van egy fél óránk, kimehetek az udvarba a többiekkel. Nem habozok, kimegyek a folyosóra és körbenézek. Nick jön ki a szobájából, és int, hogy induljunk. 

- És a többiek? -kérdezem. 

- Majd jönnek. -közli vidáman. Rá egy fekete-szürke-barna kockás inget, egy sötétszürke zakót, és barna nadrágot adtak. A haját csak kicsit összeborzolták, és gondolom hajlakkot is fújtak rá. 

- Hogy kirittyentettek. -jegyzem meg neki, mire hátrafordul. Ismét csak mosolyog. 

- Téged is. -néz végig rajtam elismerően. Majd tovább megyünk, ki a liftig. Azt mondjuk nem tudom, hogy jutunk ki ebből a labirintusból.

- Nyugi, kijutunk innen. -szólal meg Nick, mintha tudta volna, mire gondolok. Egy liftbe lépünk. Az a sok gomb kissé összezavar. Egy női hang szólal meg. 

- Itt a lift keresprogramja beszél önökhöz. Válassza ki, hova szeretne eljutni. -Nick csodálkozó fejet vág, és szórakozottan ismétli a nő hangját. Közben megjelenik egy panel. 

- K-k-k-k-k kert. -gondolkozik hangosan Nick, miközben megnyomja a kis gombot, és a lift egyből elindul. 

- A Kert a földszinten van, kőfallal körbezárva különlegesen szép növényekkel, amiknek a listáját a panelen megtalálják. -egy kis szünetet tart a gép, és Nick mondja, hogy kösz, az nem érdekel. - Az idő napsütéses, de hűvös van kint. -majd megjelenik a celsius fok, és a gép elköszön tőlünk. 

Ilyen élményben sem volt részem. Voltam már liftben, de ilyenben még nem. Ez tetszik. 

Kilépünk, és egy kis folyosón át egy üvegajtóhoz nyitunk. Kint már meglátom a virágokat, a növényeket, japán fákat. 

Kilököm az ajtót, és újra hatalmasakat szippantok a friss levegőből. Majd nem elszédülök, úgyhogy odasétálok a legközelebbi, rózsaszín kis padhoz. Nick leül mellém.
- Hogy vagy?
- Nagyon jó újra a friss levegőt szívni. -mosolygok, és lehunyom a szemem.
- Hát igen. Amíg megvan valamink, nem is fogjuk fel, mekkora érték addig, amíg el nem veszítjük.
Kinyitom a szemem.
- Igen, így van.
Nem is beszélgettem még Nickkel erről a helyzetről.
- Elég durva lesz ami ránk vár. -motyogom. Nick körbenéz, mintha valaki itt lenne.
- Tudom. Muszáj megtennem Anya miatt. -majd lehajtja a fejét.
- Nekem is.
Sajnálom, hogy Nick szomorú. Olyan rossz azt az arckifejezését látni, amikor nem nevet. Remegni kezdek, most jövök rá, hogy milyen hideg van, hiszen ősz van. Idai hangját hallom meg, amint köszön nekünk. Fekete ruha van rajta, blézer, és fekete magassarkú, a derekán pedig egy vékony aranyöv, a nyakán egy aranyszínű, baglyos nyaklánc. Mögötte meglátom Gavint. A szám tátva marad a meglepettségtől. Ilyen szívtiprónak még sose láttam az öcsémet. És ami a legfurcsább, hogy jól is áll neki. Szőke haja bozontos, fehér pulcsit adtak rá, bordó nadrágot. Tuti tettek az arcára egy kis sminket.
- Ma fogunk találkozni azokkal az emberekkel, akik nem családtagok, de jóban vagyunk velük. -közli Idai.
- Nekem volt pár barátnőm... kíváncsi vagyok, kit hoznak! -folytatja.
- Nekem egy jó haverom volt a negyedikből. Állandóan szörföztünk! -csillan fel Nick szeme. - Remélem őt hozzák! Úgy legalább biztonságba tudhatom... és hát anya..
Megkérdezik tőlem, hogy nekem kim volt.
- Nem volt nagyon barátnőm. De volt pár felnőtt, akik sokat támogattak. -magyarázom mindenkinek. Várják, hogy folytassam, de nem tudom.
Priscilla hangját hallom. Meglátom az embert, aki vele van, és eszembe jutnak az emlékek. Régóta a tanítványa vagyok. Nagyon sok mindenre ő tanított, ő bátorított, hogy ne hagyjam abba a hangszeren játszást. Sötétbarna haja és szemei vannak, magas, és profi zenész. A zeneelméleti tanárom áll Priscilla mellett teljes pompájában, de mégis kissé lehangoltan.