Holnap este Karácsony előestéje... én előre kívánok mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt! Érezzétek magatokat nagyon jól, ne veszekedjetek a családdal (tudom sokszor nehéz) és egyetek jókat! :3 ^-^
Scarlet A.
'A fejemben egyre nagyobb zűr uralkodik, a zavarodottság sűrű hálói vesznek körül, annyira, hogy ki sem látok belőlük.'
- Ki beszél?! Hol az anyám?! -visítom, mire Gavin iderohan. Levágom a mobilt a padlóra, és hátrálni kezdek.
- Mi a baj? Jól vagy? -kérdezi riadtan, majd vállamra helyezi kezét, hogy megnyugtasson.
- Anya! Anya volt a telefonba... -szólalok meg miután végre lassabban veszem a levegőt. Gavin pupillája kitágul, teljesen eltakarja szürke íriszét.
Nyel egyet, majd bólogatni kezd, és visszaindul a fotelekhez, ahol a többiek is ülnek. Tehetetlenül állok a stúdió küszöbén, mikor valaki meglök, hogy menjek innen, mert folytatódik a műsor. A fekete, hangszigetelt falak között mászkálok. Ismét csak arra tudok gondolni, hogy ez nem mehet így tovább. Legyek naív, és gondoljam azt, hogy ha tovább engedelmeskedek, akkor látni fogom anyát? Vagy mire utalt ez az egész? Húzzam meg magam? Honnan veszi, hogy valamit forgatok a fejemben? Oda talán még nem sikerült eljutni az emberiségnek, hogy a gondolatokban olvasson. Ebbe még szabadságunk van elvileg.
Pontos tervem még nem készült, de belül, mélyen bennem már elkészült. Ez nem Rhodé-s húzás lesz. Nem lesznek bizonytalan lépések. Félelem sem. Deep mindenképp el akar rémiszteni attól, hogy én bármi rosszat tegyek. Én is társulok a többiekhez, hogy ne legyen feltűnő, hogy magányosan császkálok. Priscilla gyönyörködve bámulja a képernyőt, Nick maga elé bámul morcosan, Gavin pedig engem követ figyelemmel. Rákacsintok, jelezve, hogy nincs különösebb probléma. Ha az egész helyzetet nem vesszük, persze.
- Dixon merre van? -kérdezem unottan, mire az asztalon levő chipsbe markolok, és falatozni kezdek.
- Vezetőkkel beszél veletek kapcsolatban. Cégek versenyeznek azért, hogy ki öltöztessen titeket, ki feleljen a konditokért, ki adjon nektek otthont, melyik biztonsági szervezet emberi vigyázzanak rátok, ki etessen titeket, ki reklámozhat veletek. -mondja hadarva, mosolyogva.
- Aha. -bólogatok, mintha érdekelne. Elnézést kér tőlem, de most figyelni szeretne. Idai is elmondja, hogy Deep jófej. Hogy Deep kedves.
Az órák így telnek. Nick fogait csikorgatva, de elmondja a színtiszta, igaz véleményét Snowról. Végül Teo elköszön, és fél 9-re a felvételnek vége. Összekészülünk, és fekete limuzinba ülve, egyenlőre még békeőrök kíséretében visszautazunk lakhelyünkre.
A lábaim már sajognak a fájdalomtól. A fejem pedig tele van azzal a sok hülyeséggel, amiket ma hallottam és láttam. Jó lesz egy kicsit relaxálni. Belépek a szobámba, és a zuhanyzó helyett ma a kádat használom. Hatalmas kádam van, de gondolom felturbózva pár extra kiegészítővel. Van egy kapcsolószerkezet az ajtófélfa mellett, hát elkezdem próbálgatni a lehetőségeket. A szivárvány minden fényébe tud világítani a lámpa, én most a halvány vöröset választom nyugtató, meleg szín révén. A kádban elhelyezett égők is tudnak fényt adni, őket rózsaszínre állítom, és elindítom a meleg vizet. Rózsaszín habosra állítom az egészet, rózsaillattal. Ez jó lesz, gondolom. Ennyi örömöm legalább - kis ideig- lehet. Mielőtt még magamra csuknám az ajtót, Nick néz be a szobába.
- Ó, szia. -köszönök neki vidáman, de lelkesedésemet nem viszonozza. Kérdés nélkül belép, becsukja az ajtót, és leül az ágyamra. A haja kuszán áll, a festék el van kenődve az arcán. Az inge a vállánál el van szakadva. Gyorsan odaülök mellé. Nem értem ezt az egészet, hát megkérdezem.
- Mi történt? -suttogom. Nick nagy, zöld szemeit rám mereszti.
- Tegnap, mikor bementem a szobámba, Deepet kezdtem szidni, és ezt az egész helyzetet. -ezen csodálkozok, aggódva várom a folytatást. Nick tudja, hogy a szobákat lehallgatják. Miért csinálta? -Ma már kezdem elfelejteni, gondolva, hogy nem lesz következménye. De bementem a szobámba... -mondja, miközben kapkodni kezdi a levegőt.
- Mi történt, Nick?
- Egy levágott nyelv hevert az ágyamon! Érted?! -mordul fel, közben elcsuklik a hangja. A hányinger kezd kerülgetni.
- Hogy micsoda?
- Nem érted?! Egy levágott nyelv, szalagba kötve. -mondja határozottan, lenyelve a kitörő érzelmeit. - Így akar Deep figyelmeztetni.
- De hát kinek a nyelve? -merül fel bennem a kérdés. Nick még nem gondolkodhatott ezen, mert értetlenül néz rám.
- Fogalmam sincs. -ebben a pillanatban jelez a hologramm, és egy videó tárul elénk.
- A nyelv bűnei. -szólal meg egy hang a videóban, majd a következő videó lesokkol minket. Egy kissé idősebb, zöld szemű nőt mutatnak, akit két, kigyúrt fekete ruhás fickó fog le, valaki egy fém szerkezettel belenyúl az üvöltő hölgy szájába, és az ijesztő kattanó hang után, vér és különböző cafatok kíséretében kiszedik a nyelvét. A vetítésnek vége.
Az a szerencsém, hogy nem ettem semmit, különben most tuti kipakolnám. Ehhez hasonló undorító dolgot még nem volt szerencsém látni. Nickre nézek, aki még mindig a videó helyét bámulja. Az egész teste remeg. Nem hiszem el, hogy ilyen gyenge férfi volna. Valami nem stimmel.
- Nick? -szólalok meg, de csak lehunyja a szemét. A remegő teste megáll, és az összes izma megfeszül. Az ijedségből azt hiszem, átmegy dühbe az egész teste. Rám néz, szemében gyűlölet tükrőződik.
- Az anyám. -mondja fojtott hangon.
Öt percen keresztül csendben ülünk egymást mellett. Közben arra leszek figyelmes, hogy a fürdővizem már rég elállt.
- Tehát az anyáinkkal fenyegetőznek. -szólalok meg. Odahajolok hozzá, és a fülébe súgok, remélve, hogy a poloskák ezt nem hallják.
- Muszáj tennünk valamit.
Nick bólint. Majd ő is a fülembe súgja a válaszát.
- Először várunk. Nem tudjuk pontosan, hogy mi ellen van dolgunk, és hogy mi milyenek vagyunk.
Ezzel a mondattal feláll, elköszön, és kimegy. Ismét csak arra tudok gondolni, hogy milyen hisztis vagyok. Csak hallottam anya hangját, már is émelyegtem, és kiakadtam -már megint-, míg Nick anyja többet szenvedett. Van egy olyan érzésem, hogy az én anyám még biztonságban van. Jó lenne tudni, hogy hol van, és hogy hogy van. Ő rá azért vigyáz apa, és hát Deepnek azért nincs joga és oka sem bántani őt.
Várunk. Ismétlem magamban Nick szavait. Igaza van, ki kell várni. Azt, hogy nyilvánosan is szerepeljünk, azt, hogy megismerjük a közönséget, azt, hogy megismerjük Deep rendszerét. Ez idő. Addig is szoktatnom kell magam a szörnyűségekhez. Bár ehhez nem lehet elég felkészült az ember. Eddig bele se gondoltam, hogy mekkora hatalmak játszanak ezen a világon. A múltban is. Az Éhezők Viadala. És hogy a szüleim ezzel szembeszálltak. De azóta változtak az idők. Deep többet tudhat a múltról, mint ahogy én azt gondolom. Vagy úgy bármiről. Nem hülye az ember, meg van a stratégiája. De nincs az a terv, aminek nem lenne meg a gyenge pontja.
Visszamegyek a fürdőbe, levetkőzöm, és belemártózok a forró vízbe, ami még mindig nem hűlt ki hála az új technikának. Sikerült rájönnöm, hogy a fürdőben is működik a számítógép, hangvezérlésre.
- Alexander Deep-re keress rá. -szólok a robotnak, és egyből elindul a keresés, több százezer eredménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése