39. rész

Sziasztok!^^
Hát elérkezett  tavasz, nem király? :D
Ezúton szeretném ÚJRA megköszönni nektek mindent, köszönöm az olvasást, a pipákat, a kommenteket, és a 10.000 fölötti megtekintés *-* Hát ezt is megéltem... :3 Tudom, hogy nem haladok valami gyorsan, de ezeket a részeket nem szabad kihagynom, hiába múlt már el karácsony :DD Majd lesz izgibb is, de ezek lazább részek. Most úgy érzem, ennek van itt az ideje. Nekem is meg Rhodénak is. ;)

Kellemes Olvasást,

Scarlet A.

'Minden egyes ajándék különleges, mély tartalommal bír. Ezt csak az a két személy érti meg, köztük alakul ki valami. Vagy a múltat, vagy a jövőt jelképezi, de a lényeg, hogy az adóról és a megajándékozottról szól'

Ahogy kinyílik a szemem, a fehér plafont látom meg, de mintha mást is látnék benne. Elmosolyodom, és átjár valami kellemes érzés. Karácsonykor mindig átjár, pedig úgy gondolom, ma már nem sok értelme van. Mikor még kicsi gyerek voltam, ilyenkor önfeledten rohantam ki a szobámból, le a lépcsőn, Gavinnel egymást lökdöstük, és fénysebességgel lerohantunk a lépcsőn. Anyáék is boldognak látszottak, de csak azért, mert a mi örömünk elfeledtette velük minden bánatukat. Nekünk akkor semmi bánatunk volt, jólétben éltünk (bár az most is megvolt), viszont biztonságban. Ez a szó itt semmit nem ér. Deep bármikor megölhet, ha akar. Bár nincs rá sok esély, különben nem választják.
Nem akarok tovább a múltamra gondolni, felülök, hajamat megfésülöm az ujjaimmal, majd felállok. Nyújtózkodok egy nagyot, belebújok a bundás papucsomba, és döcögve elindulok kifele. Még az ajtóban magamra kapok egy pulóvert, és így folytatom az utam. Vinnyogást hallok a nappaliból. És más hangokat is. Valószínűleg én keltem fel utoljára. Meglátom őket, ahogy előbújok a falak közül a folyosót elhagyva. Mindenki pizsamában van, úgyhogy nem kell különcnek éreznem magam. Priscilla hangosan szidja Nicket, hogy ne nyúljon még hozzájuk, nincs itt mindenki. Idai kómás fejjel figyeli az eseményeket, vagy talán másról ábrándozik. Mint én. Hogy milyen volt régen, a családdal eltölteni ezt a meghitt ünnepet. Ehelyett itt kell lennünk. Talán Deep is ad valami kedves ajándékot nekünk. Ki tudja?
Priscilla lehajol valamiért a fához, akkor meglátom Westont. Ő rendesen fel van öltözve: fehér ing, nyakkendő és mellény van rajta. Jól néz ki, állapítom meg magamban. Kissé el is szégyenlem magam, mert pizsamában vagyok. Eddig nem zavart, de Weston is felöltözött, nekem is kellett volna. Mindegy.
Észrevesz engem, és széles mosoly ül az arcára.
- Jó reggelt, Bogaram! -tárja szét a karjait, engem üdvözölve. Erre a többiek is idenéznek, én pedig mosoly kíséretében köszöntöm őket.
Nem zavarja őket a felszerelésem. Nick a szemeit forgatja, és eljátssza, hogy mennyire türelmetlen volt.
- Végre megjöttél, kíváncsi vagyok az ajándékaimra! -mondja duzzogós hangon, majd normális hangon folytatja. - Egyébként jó a  nadrágod! -nézi elismerően a pizsamanadrágomat. Ránézek a meleg, pöttyös pizsamagatyámra, majd az övére.
- A tied is. -jegyzem meg kockás pizsamanadrágjára.
Priscilla kezébe veszi az irányítást. Mindannyiunkat oda állít a feldíszített fenyőfa köré. Weston és Priscilla mellett állok, és lenézek a kupacra. A fa köré rengeteg ajándék van szórva, kezdi felkelteni az érdeklődésemet. Priscilla mellettem elővesz egy rózsaszín lapocskát, és elkezdi olvasni.
- Kedves csapat! Nagyon örülök, hogy megismertelek titeket, csodálatosak vagytok. Tudom, hogy csodálatos lesz az együtt töltött karácsonyi napunk. A hetek alatt sikerült összerázódnunk, együtt megoldottunk problémákat, átéltünk fergeteges állófogadásokat és gálákat, és én büszke vagyok arra, hogy veletek dolgozhatok. Sok fejlődésen mentetek át, nagyon örülök, hogy az életetek ilyen csodás mederbe sodródott, hogy együtt juttathatjuk célra Alexander Deepet, ezt a fenséges személyt. -Priscilla szeme könnybe lábad, és megköszöni. Ekkor büszkén emeli fel az ajándékokat, amiket ő vett. Átnyújtja Idai-nak, nekem majd Nicknek. Idai szolid mosollyal az arcán, gyengéden húzza meg a zsinórt a borításon, ami segítségével egy pillanat alatt lehullik a lepel az ajándékról. Egy gyémánt nyaklánc gyönyörű látványa tárul elénk. Idainak leesik az álla, és mindenki csodálkozva nézi, ahogy megcsillan rajta a fény. Nagyon szép, bár... valami ilyesmire számítottunk Priscillától. Ahogy Idai megköszöni az ajándékot, mindenki rám szegezi tekintetét, és várnak. Ránézek a téglalap formájú, vékony ajándékra. Karácsonyi díszek vannak a csomagoló papíron, és meglátom a vörös, aprócska zsinórt. Lassan elkezdem húzni, majd leválik a csomagolópapír. Egy táblagép, mai nevén tabler van a kezembe. Hófehér színe van. Mosolygok, hogy Priscilla megnyugodjon, bár nem igazán értem, mire használjam ezt a kütyüt. A holómon is rengeteg mindent tudok csinálni. Hagyom, hogy a csomagolópapír leessen a földre, és forgatni kezdem. Az elején és a hátulján is van kamera, de ezeket el lehet rejteni egy érintőnyomással. Rajta van a márka. Egy Tydel, szupermodern tablerem van. Elkezdek gondolkodni, hogy mik lehetnek rajta, de ezt elmondja Priscilla.
- Nagyon profi ám! Mindent tudsz rajta! A te hangodra kapcsol be, mindent érzékel, amit csinálsz, a programaid egyből rajta lehetnek, bármire rá tudod csatlakoztatni, be vagy fizetve minden oktatásra, amit csak a Tydelnél lehet elérni és amit akarsz: mindenféle gitár lecke, divat, tervezés... a végtelenségig tökéletes. -mondja Priscilla extázisba ejtően. Hálálkodni kezdek, kifejezem amennyire tőlem csak telik reggel, hogy mennyi köszönöm. Kedvesen mondja, hogy nagyon örül, majd áttérünk Nickre. Ő még gondolkodik, mielőtt megnézi, mit kapott. Forgatja a dobozkát, megrázza, majd elkezdi a csomagolópapírt letépni. Priscilla szeme kikerekedik.
- De... -hebegi- ott a zsinór. -motyogja, igyekszik visszafojtani meglepettségét. Weston, Idai és én felkacagunk.
- Milyen zsinór? -kérdezi Nick, ártatlanságot tettetve, ahogy széttépte a csomagolópapírt, majd megfigyeli amit kapott. Valami különleges órát, Priscilla egyből elkezdi magyarázni, hogy vízálló, mindenkivel felveheti a kapcsolatot, titkosított... bla bla bla. Nick nem nagyon figyel rá, csak mosolyogva tanulmányozza közelről. Zöld szemei gyorsan mozognak, nézegeti, megtapintja, mint egy idegen testet. Majd kibök egy köszit, és beletúr a hajába.
- Na milyen? -húzogatja a szemöldökét.
- Király, ettől a póztól elájulnak a rajongóid. -motyogom, majd rámosolygok.
- Igaz... akkor inkább nem csinálom. -vonja meg a vállát.
Innentől nem figyelünk Priscilla utasításaira. Elkezdjük odaadogatni egymásnak az ajándékokat, egész jó hangulat alakul ki. Nagy vigyorral a képemen odaállok Weston elé, akinek átnyújtom az ajándékot.
- Kis apróság, de szeretném elmondani hogy nagyon hálás vagyok neked. Köszönök mindent, és Boldog Karácsonyt! -mondom ünnepélyesen, majd elnevetem magam. Weston kinyitja a kis ajándékdobozt, és szemügyre veszi az ajándékot. Elkezdi ellenőrizgetni, átnézni, tanulmányozni, majd megállapítja, hogy tökéletes pontosság és elegancia. Ekkor kis hatásszünet alakul ki köztünk, nem tudom mit mondhatnék erre. De ő tudja, mi legyen: kitárja a karját, és megöleljük egymást. Olyan ő nekem, mint egy mentorom, nem mondanám csupán stylistnak. Nagyon jó barátom. Hirtelen valami olyat súg a fülembe, ami először nem fogok fel, majd megértem.
- Gavin jól van. -súgja. Csak ennyit mond, mégis elárul vele egy egész történetet. Westonnal megértjük egymást fél mondatokból, vagy felületesnek hangzó szavakból, és tudom, hogy ez jót jelent. Ismét csak megköszönöm neki, majd átnyújtja ő is az ő meglepetését. Közben körülöttünk a többiek is Boldog Karácsonyt kívánnak egymásnak és ajándékoznak. Kibontom a csomagot, és egy kis ékszertartó dobozkát fogok a kezemben. Kinyitom, ám nem egy kis nyaklánc, vagy fülbevaló van benne. Hátrahőkölök a különleges ajándék láttán.
- Ez... ez... -dadogok, de nem tudom fojtatni. Ez egy kitűző. Egy aranyszínű kör alakú kitűző, aminek a belsejében egy pillangóforma van. Weston elégedetten mosolyog, sikerült hatásvadász ajándékkal meglepnie. Miközben még kidülledt szemekkel nézem az arany kitűzőt, ő előveszi az ajándék másik részét, egy La'Borte bokacsizmát. Egy lovagló cipőre emlékeztet, csak ebbe klasszikus minták vannak vésve. Nagyon szép. Megköszönöm neki, majd Idaihoz fordulok.
Odaadom neki az ajándékot. Kissé mintha flegma lenne, de villant egy gyenge mosoly, miközben kinyitja. A szép, antik könyvecske remeg a kezében. Csillogó szemekkel néz rám, az arcára helyezi kezét.
- Hát... hát ez.... nagyon szép! -mondja meglepetten - Nagyon tetszik, rengeteg emléket ébreszt benne.
Priscilla mintha megjegyezné, hogy elég régimódi, de Idai lecsitítja, és csak gyönyörködve nézi a szép, régies, kemény borítású könyvet, aminek szélein idézetek és képecskék vannak, a közepe pedig üres. Gyorsan megszagolja, és magába szívja a finom könyv illatot. Nem gondoltam volna, hogy ENNYIRE fog tetszeni neki, de örülök. Mintha valami új fejezet kezdődne az életében, úgy mosolyog. Ő is átadja az ajándékot, ami valami márkás illatszer csomag, gyorsan félre is teszem, mert Nickhez akarok menni. Gyorsan megfordulok, ám itt áll velem szemtől szemben. Kicsit megijedek, hogy ilyen közel áll hozzám, úgyhogy egy lépést hátrébb megyek.
- Engem keresel? -kérdezi mosolyogva, kedvesen.
- Igen.
Gondolkozni kezdek, hogy mit mondhatnék, de nem jön semmi, amit mondhatnék, hát átnyújtom a kis ajándékot.
- Kis apróság... rád gondoltam. -ezt is széttépi, és csodálkozva vizslatja szemeivel a pénztárcát.
- Ez pofás darab. Enyhén szólva. -teszi hozzá, majd megköszöni. Azt hiszem, tetszik neki, de tőle nem várom el, hogy bekönnyezzen, vagy magas hangon hálálkodjon. Ez nekem elég. Pofás darab. Ez olyan Nickre valló szöveg. Megköszörüli a torkát. Felemeli a karácsonyfa szélén levő két kis ajándékot. Mielőtt átnyújtaná, közli velem, hogy csak úgy bonthatom ki, ha letépem, úgyhogy elkezdem széttépni a csomagoló papírt. Nick biztat, hogy ez az, eresszem ki a gőzt. De ez a kis csomagolópapír nem elég arra, hogy kieresszük a bennük lappangó feszültséget. Az különben is még korai lenne.
Kinyitom a dobozt, és egy korcsolya van benne. Fehér, illatos bőrkorcsolya. Nem tudom ezt hova tenni, úgyhogy kérdőn nézek Nickre. Eddig mosolyogva nézett, majd enyhe kétségbeeséssel az arcán mondja, hogy csak tegyem el, kelleni fog, és különben is, az élébe bele van gravírozva a nevem. Meg is nézem, és nagyon szép klasszikus írott betűtípussal ott szerepel,, hogy Rhodé Mellark. Nagyon szép egyébként, csak a probléma az, hogy életemben kábé kétszer-háromszor koriztam, az erdőnél levő tónál. Igen, annál a csodás tónál. Anno az erdő egy része leégett, mikor szét bombázták a tizenkettest. Azóta ültettek fákat, a tó pedig érintetlen. Anyának egy nagyon személyes emléke az a tó, de nem tudok sokat. De az biztos, hogy egy darabig nem jártunk oda. Majd anya néhány éve mondta, hogy mutat valamit, ami régen az övé volt meg az apjáé. Forró, nyári nap volt, és elmentünk oda. Nem nagyon fürödtem még akkor csak úgy szabadon tóba, de nagyon nagy élmény volt. Addig ismeretlen úton mentünk, nagyon finom erdő illat volt, sütött a nap, és bogarak zúgtak. Ahogy megpillantottam a kis tavunkat, máris belezúgtam. Valahogy mindenre alkalmas. Egyből levetettem a pólómat, a fürdőruhámat megigazítottam, és belerohantam, Gavin nekifutásból beleugrott. Aznap együtt úsztunk. Anyu mutatott katnissgumót, és megkóstoltam. Már kóstolgattam erdei növényeket, sőt, régen katnissgumót is, de ez nagyon finom volt. Azóta többször mentünk, és valamikor télen is elmentem Gavinnel korizni. Neki az is nagyon jól ment, én sokáig csetlettem botlottam, míg rendesen túdtam csúszni a jégen rozoga korimmal.
Megköszönöm neki, ám ezzel még nincs vége. Nick odaáll mellém.
- Félretennéd a hajadat, légyszi! -szólal meg, mire értetlenül elkotrom hátulról a hajamat. Csikizni kezdi a nyakamat, ahogy felrakja a nyakláncot. Egy kulcs nyaklánc. Gyorsan a kezembe tartom, és csak nézem. Olyan, mintha minden benne lenne ebben a kulcsban.
- Szép. -bököm ki. Ránézek, és kissé kellemetlenül érzi magát. -Nagyon tetszik, tényleg.
- Elhiszem. Én belelátok ám az érzelemvilágodba. -közli, majd rám kacsint.
Gyorsan odaadom Priscillának is az ajándékomat, mert már elfáradtam kicsit. Jó sok ajándékot kaptam, amikről tudom, hogy legtöbbnek mély jelentése van.
A foteleken ülve nézegetjük még az ajándékainkat, Priscilla közben már elkezdi a programokat mondani, hívott egy takarítót a széttépett csomagolópapírok miatt, és hamarosan a reggeli is érkezik. Különleges karácsonyi specialitás lesz a mai reggeli. Az ebédet anyáéknál eszem meg, már nagyon várom, a vacsorát még nem tudom pontosan, mert mindenkinek van valami programja. Egyedül pedig nincs kedvem itt enni, esetleg Deep társaságában. Deep szellemének társaságában.
El is kezdődik a napunk. Bemegyek a szobámba, felveszek egy puha, meleg bordó szoknyát, alá veszek egy vastag harisnyát, és... hogy megtörjem az eleganciát, nőies bordó bakancsot húzok fel hozzá. A kulcs nyakláncot nem váltom le, egy aranyszínű, apró gömb fülbevalót rakok be a fülembe a nyaklánchoz. A hajamat befonom a fejtetőmtől oldalra, hogy kicsit kislányos hatást is keltsek. Azt hiszem, így jó leszek. Belenézek az egész alakos tükörbe. Nem egy kislányt, nem egy elegáns lányt, és nem egy idegent látok. Magamat látom, ezért elégedetten mosolygok. Bepakolok mindent a fekete táskámba, az anyáéknak járó ajándékzacskót is megfogom, és kiviharzok a szobából. Priscilla és a többiek is gyülekeznek. Mindenki megy ma valahova. Én nagyi lakásába. Idai szerintem a férjét fogja látni. És Nick? Nem látszik idegesnek, pedig érzem rajta a feszültséget. Idai a kezeit tördeli szinte, idegesen toporzékol, hogy induljunk. Együtt megyünk le, mint a kiscsoportosok. A kijárat felé vezető folyosókon és a liftben való utazás egy végtelenségnek tűnik mindannyiunk számára.
Végre kilépünk az ajtón, a vakító fénytől először kicsit hunyorgunk mindannyian, kivéve Priscillát. Ő magabiztosan tipeg előre. Elindulunk mi is a parkoló felé. Az egész udvart hó borítja, de az utakon már rég fel van takarítva mindez. Három elegáns autó járatja a motorját, benne sofőrök. Dixon áll a második autó mellett, és Priscilla már rohan is oda, hogy köszöntség egymást. Odahívnak engem, úgyhogy gyorsan elköszönök Nicktől és Idaitól, szép napot kívánva nekik. Dixon elköszönünk Priscillától, ő Nickkel beszáll az első autóba, Idai valami fura alakkal, gondolom akiről mesélt, engem pedig úgy látszik, a velem egyre hidegebb Dixon fog jönni, ő lesz a kísérőm. Most még azzal se foglalkozom, hogy ridegen köszön nekem, beutasít a kocsiba, és elindulunk. Egy szót nem szól hozzám, Priscillával sms-ezik, néha előreszól a sofőrnek, hogy siessen már. Én pedig kifelé bámulok ismét. Kicsit átjár az az érzés, amit a fogadáson éreztem. Mikor szó nélkül mentünk el, Nickel és Drexszel. Igen, akkor nagyon izgultam anyáék miatt. Most viszont megbeszélt találkozónk van, anya jobb állapotban van. Őt igazából nem érdekli, hogy mi a helyzet a politikában, semmi, csak a családja legyen biztonságban. Én pedig kezdek felnőni, úgy érzem.
Hevesebben kezd zakatolni a szívem, mikor leparkolunk az előtt a felhőkarcoló előtt. Kiugrom a kocsiból, Dixon velem együtt, és int, hogy maradjak nyugton. Lazán kísér fel engem, aki rohanni akarnék. Össze vissza remegek, miközben felmegyünk a lifttel, ami szinte direkt lassít, úgy érzem, direkt áll meg, és száll be több ember. Mikor végre felérünk, nehezen állom meg, hogy ne rohanjak a lakáshoz, mint egy kislány, akinek pisilnie kell, úgy érzem magam.
- Fél ötre jövök érted. Ne legyen semmi probléma. -mormolja, majd köszönés nélkül megfordul, még csak az ajtóig sem kísér. Talán már tudják, hogy nem megyek el, azért nem küldenek a nyakamra egy sereg békeőrt. Odaérek az ajtóhoz, és hangosan kopogni kezdek. Nem áll le a kezem, pedig már hallom apa hangját, hogy "megyek". Én csak kopogok, míg kinyitja az ajtót, és a nyakába ugrom.