Köszönöm a több mint 6000 kattintást! *-* Jó fejek vagytok, bírlak titeket :D Most jó hangulatom van mert egy király koncerten voltam :) Kívánom hogy ti is érezzétek jól magatokat, és kellemes olvasást!
Scarlet A.
'Mikor elhatározok valamit, annak úgy is kell lennie. Tűzön-vízen átmegyek érte, az árral a szemben úszok érte, addig, amíg csak az erőmtől telik, de még utána is. Mert ha a sors úgy akarja, annak az enyémnek kell lennie. Ha mégse jön össze, nem kell, hogy az enyém legyen.'
Dideregve ülök Drex fekete kocsijába, és próbálok lenyugodni.
- Hol lakik a nagymamád? -kérdezi Nick. A hangulatom süllyedni kezd a mélybe. Ugyanis fogalmam sincs. Semmi városrész, vagy utcanév, semmi nem ugrik be. Töröm a fejem, közben elindul a kocsi, és tép a városban ide-oda.
A Kapitólium óriási nagy, hogy találhatnánk oda? Hívni nem tudunk, mert minket lehallgatnak. Deep ki lehet akadva, hogy nem a terve szerint mennek a dolgok. Elég nagy ember ő, biztos kitalált már valamit.
- Gavin! -üvöltök fel hirtelen, mert eszembe jut az öcsém. Velünk jött a fogadásra, de utána elkeveredett. Mi van, ha megkínozzák?
- Nyugodj meg, nincs semmi baja! Okos gyerek Ő. -mondja Nick, próbál nyugtatni. - Mielőtt odamentem hozzád, szóltam Gavinnek, hogy feltűnés nélkül menjen el, keressen egy biztonságos helyet.
- És meg van a száma? -kérdezem lihegve, reménykedve. Veszek egy nagy, mély levegőt, próbálom tartani magam erősen. Ez azért még is ad egy kis bátorságot, hogy az öcsém elment. Valószínűleg. Remélem. Közben Nick már Drex telefonjába üti be a számot, és tárcsáz. Néma a csend van a kocsiban, Drex megállt egy kisebb belvárosi út szélén.
Nick idegesen pillant ide-oda, rám, aztán Drexre, ki az ablakon, miközben mereven tartja a kezében a telefont, és azt suttogja, hogy kicsöng. De aztán, száját húzva rakja le a telefont. Megértjük, hogy hiábavaló ez az egész. Még párszor megpróbálja, de nincs eredmény.
Csendben ülünk a kocsiban, Nick átkarol, és a fülembe súgja, hogy ne féljek. Drex a térképet nézi hologrammon, hogy hol vagyunk most. Merre mehetnénk.
- Rebel street, 234. -motyogom szinte akaratlanul is, ahogy kitör belőlem. Drex hátrafordul, és rám kacsint, Nick mocorog.
- Gyerünk! -szól a sofőrnek, aki beletapos a gázba. Úgy hajt, hogy a gyomrom felkavarodik. Hányingerem van, de nem érdekel. Éhes vagyok, de az se izgat. Priscilla felvisítana, hogy milyen gyűrött a rózsaszín, csini kis ruhám, de legszívesebben most szét is tépném. Kibámulok az ablakon, hátha eltereli a gondolataimat.
Lefaral a kocsi a nagyi felhőkarcolója előtt, én pedig kivágódok. Ügyetlenül sietek a magassarkúban, még mielőtt a kapus ajtót nyitja, kirántom. Ahogy belépek, hirtelen nem tudom, mit tegyek. Az emberek nem figyelnek rám. Talán nem ismernének fel? Azt kétlem, fél órával előbb is láthattak engem. Mindegy, lehajtom a fejem, és a hajamat előre söpröm, hogy ne ismerjenek meg. Nem sokat segít, de hát valamit még is csinálnom kell. Semmivel se törődve odafutok a lifthez, és megnyomom a gombot. Olyan csiga lassúnak tűnik minden. Az, ahogy jön a lift. Elkezdem mozgatni a lábam, talán kicsit megnyugszok, aztán járkálni kezdek. Itt van! Kinyílik a liftajtó, és én beugrok. Kissé megdermedek, mert az a néni néz rám vissza szemtől szembe, aki rám szólt. Aki megkért, hogy ne okozzak problémát. Komor arca rideggé válik, összszűkűl a szeme. Morog valamit, és kilép a liftből. Még nem ártottam neki semmit, úgyhogy nem értem a viselkedését. Nick ugrik be mellém a liftbe.
- Drex hazament. -közli unottan, miközben mindketten a lift ajtaját nézzük. - Azt mondta, kíváncsi az interjúra.
- Aha. -mondom közömbösen. Nick azért próbál velem beszélni, hogy elterelje figyelmemet az izgalomról. Arról, hogy mindjárt itt van az idő, és megtudunk valamit. De örülök, hogy most nem kér számon, hogy miért hagytam ott Drexszel. Ezt megérti.
Kinyílik a liftajtó, és én az adrenalintól átjárva, szélsebesen zúgok afelé lakás felé a folyosón, ahol néhány hete voltam utoljára. Ahol a kíváncsiság megőrjített, az, hogy tudtam, hogy titkolnak előttem mindent. Dörömbölni kezdek az ajtón, a szívem hevesen ver. Lépteket hallok, de még nem akarok felvisítani.
Az ajtó nyikorog, és ahogy kinyílik, apát találom magam előtt. Még mindig lihegek, és csupa verejték vagyok. Egyikünk se lép a kábulattól. Apából csak a csillogó, sötét szemét tudom kivenni. Egymást bámuljuk, egy szót se bírunk megszólalni.
Hirtelen kitört belőlem minden, és a nyakába ugrok. Beleférkőzöm a karjaiba, a szerető apám karjába. Majdnem fel is lököm a nagy lendülettől, de ez őt se zavarja, szorosan átkarol. Egy darabig így állunk. Halkan, csendben sírni kezdek.
- Nincs semmi baj, kicsim! -suttogja a fülembe, mire a fojtogató sírás a torkomban még erősebbé válik. Közben apa kicsit hátrébbjön velem, de nem érdekel. Itt van. Itt van végre, és olyan más ez a találkozás. Jobban becsülöm apát, mint valaha, és nagyon éreztem a hiányát. Más az, hogy magadtól hagyod ott a szüleid, mert már felnősz, és más, mikor elválasztanak tőle, mikor nem tudod, mi van velük. Annyi mindent akarok egyszerre mondani, de a sírás nem engedi. Csak zokogok és köhögök felváltva.
Nem akarom apát elengedni, de hamarosan lefektet az egyik fotelre. Én pedig csak sírok, és közben képek villanak be. Annie Cresta, ahogy levágják a nyelvét. Kirk és a mocskos emberei jutnak eszembe, ahogy ráncigáltak. Ahogy Tarly Gren magyarázott nekünk.
Ekkor lassan kezd minden kitisztulni előttem. Hallom, hogy Nick és apa beszélgetnek. A fejem hasít, kissé túl izgultam magam. A lámpák fénye erősen vakít a szemembe, ahogy felnézek. Erőt veszek magamon, és felülök. A kényelmetlen magassarkú már nincs a lábamon, gondolom apa levette rólam. Odamegyek a konyhába, és leülok a pult melletti bárszékbe.
- Megnyugodtál? -kérdezi apa, és Nick is aggódva néz.
- Még nem teljesen. -mondom rekedten. - Mi van anyával? Mi van a nagyival?
- A kórházban vannak, most indultak el onnan nem rég. Megbeszéltük az orvossal, hogy ma már eljönnek, úgyhogy én előbb idejöttem, hogy össze üssek valami kaját.
Apa szeme mindent elárul. Hiába beszél nyugodtan, ebben ő nagyon ügyes. Az aggodalom, a félelem, a gyűlölet, a csüggedés ott motoszkál benne. Ránézek Nickre, aki csendben áll, nekidőlve a a konyhabútorba beépített hűtőnek, és a kávéját iszogatja. A fehér inge piszkos, gyűrött, és kicsit ki van gombolva. Maga elé bámul üveges szemekkel.
- Mire gondolsz, Nick?
- Ezzel nincs vége. -mondja erősen koncentrálva valamire, belekortyol a kávéba. Apa érdeklődve várja a folytatást.
- Ki ez a Deep?
- Egy szemét! -vágja rá Nick.
- Igen, azt elmondtad, hogy mit csinált veletek. De ez mégsem magyarázat. Nem tudjátok, hogy mivel foglalkozik?
- Ch.. embereket kínoz. -morgom szánakozva.
Apa rám néz komolyan.
- Azt tudjuk, hogy nagyon sok minden a kezében van. Hadsereg, média, információs hálózat, egyedül a kormány nem az övé. Oda akar bekerülni. -kezdek bele. - Ő akar lenni az elnök, minden irányítója. Mi vagyunk a támogatók.
- Ti vagytok a plakát, a project? -apa kezd ideges lenni - Miért nem én, vagy Katniss?! Miért egy 17 éves kislány kell nekik?! -kezd üvölteni, és a hajába túr. Hirtelen kirohan a konyhából, egészen be a legközelebb eső szobába.
- Ez most mi? -kérdezi Nick meglepődve, csak pislog.
- Rohama van. -mondom lehangoltan. Ő csak nyel egyet, és bólint.
Nick lerakja a bögrét, és odajön hozzám.
- Jól vagy? -kérdezi mosolyogva, lágyan. A pupillái eltakarják tengerzöld íriszét. Keresztbe fonom a karomat, és összehúzodom.
- Igen. -mondom végül.
- Akkor nagyon figyelj rám! -mondja kissé komolyabban. - Figyelj Rhodé, most ez nagyon rossz helyzet. De itt vagy Peetával, akivel már biztonságban vagy. Megvárom, míg Katniss és a nagymamád is megérkeznek, és elindulok.
Aggódni kezdek, összeráncolt homlokkal kérdezem meg kétségbeesetten Nickket, hogy miért?
- Mert meg kell tennem.
- Nem, nem kell ezt tenned! -kezdem el idegesen, és kezeimet az arcomba temetem.
- Rhodé, kérlek, ne legyél gyenge, jó?! Már erős vagy, és ami eddig történt, az még semmi! Erősítsd meg magad, én visszamegyek. Szükségük van valakire, én pedig elintézem ezt az ügyet.
- De nem csinálsz butaságot, ugye?! -kérdezem ijedten.
- Nem, minden megy a régi kerékvágásban, de TE itt maradsz. Idainak kell segítenem, a gitártanárodnak. Beszélek Deeppel, a tettek mezejére lépek.
Nick tovább magyaráz, de csak részleteket értek meg belőle. Megvárja, míg Deepet megszavazzák elnöknek. Addig kiépíti a falat maga köré, kapcsolatokat épít és erődöket, majd legyengíti Deepet. Én csak bólogatok. Nem akarom, hogy elmenjen, mégis ez az egyetlen megoldás. Az emberek többsége soha nem csinálna ilyet ezzel a "jószívű", "kedves" emberrel. Az emberek be vannak etetve a propaganda által. És Deep megbabonázó szavai által.
A Kapitólium óriási nagy, hogy találhatnánk oda? Hívni nem tudunk, mert minket lehallgatnak. Deep ki lehet akadva, hogy nem a terve szerint mennek a dolgok. Elég nagy ember ő, biztos kitalált már valamit.
- Gavin! -üvöltök fel hirtelen, mert eszembe jut az öcsém. Velünk jött a fogadásra, de utána elkeveredett. Mi van, ha megkínozzák?
- Nyugodj meg, nincs semmi baja! Okos gyerek Ő. -mondja Nick, próbál nyugtatni. - Mielőtt odamentem hozzád, szóltam Gavinnek, hogy feltűnés nélkül menjen el, keressen egy biztonságos helyet.
- És meg van a száma? -kérdezem lihegve, reménykedve. Veszek egy nagy, mély levegőt, próbálom tartani magam erősen. Ez azért még is ad egy kis bátorságot, hogy az öcsém elment. Valószínűleg. Remélem. Közben Nick már Drex telefonjába üti be a számot, és tárcsáz. Néma a csend van a kocsiban, Drex megállt egy kisebb belvárosi út szélén.
Nick idegesen pillant ide-oda, rám, aztán Drexre, ki az ablakon, miközben mereven tartja a kezében a telefont, és azt suttogja, hogy kicsöng. De aztán, száját húzva rakja le a telefont. Megértjük, hogy hiábavaló ez az egész. Még párszor megpróbálja, de nincs eredmény.
Csendben ülünk a kocsiban, Nick átkarol, és a fülembe súgja, hogy ne féljek. Drex a térképet nézi hologrammon, hogy hol vagyunk most. Merre mehetnénk.
- Rebel street, 234. -motyogom szinte akaratlanul is, ahogy kitör belőlem. Drex hátrafordul, és rám kacsint, Nick mocorog.
- Gyerünk! -szól a sofőrnek, aki beletapos a gázba. Úgy hajt, hogy a gyomrom felkavarodik. Hányingerem van, de nem érdekel. Éhes vagyok, de az se izgat. Priscilla felvisítana, hogy milyen gyűrött a rózsaszín, csini kis ruhám, de legszívesebben most szét is tépném. Kibámulok az ablakon, hátha eltereli a gondolataimat.
Lefaral a kocsi a nagyi felhőkarcolója előtt, én pedig kivágódok. Ügyetlenül sietek a magassarkúban, még mielőtt a kapus ajtót nyitja, kirántom. Ahogy belépek, hirtelen nem tudom, mit tegyek. Az emberek nem figyelnek rám. Talán nem ismernének fel? Azt kétlem, fél órával előbb is láthattak engem. Mindegy, lehajtom a fejem, és a hajamat előre söpröm, hogy ne ismerjenek meg. Nem sokat segít, de hát valamit még is csinálnom kell. Semmivel se törődve odafutok a lifthez, és megnyomom a gombot. Olyan csiga lassúnak tűnik minden. Az, ahogy jön a lift. Elkezdem mozgatni a lábam, talán kicsit megnyugszok, aztán járkálni kezdek. Itt van! Kinyílik a liftajtó, és én beugrok. Kissé megdermedek, mert az a néni néz rám vissza szemtől szembe, aki rám szólt. Aki megkért, hogy ne okozzak problémát. Komor arca rideggé válik, összszűkűl a szeme. Morog valamit, és kilép a liftből. Még nem ártottam neki semmit, úgyhogy nem értem a viselkedését. Nick ugrik be mellém a liftbe.
- Drex hazament. -közli unottan, miközben mindketten a lift ajtaját nézzük. - Azt mondta, kíváncsi az interjúra.
- Aha. -mondom közömbösen. Nick azért próbál velem beszélni, hogy elterelje figyelmemet az izgalomról. Arról, hogy mindjárt itt van az idő, és megtudunk valamit. De örülök, hogy most nem kér számon, hogy miért hagytam ott Drexszel. Ezt megérti.
Kinyílik a liftajtó, és én az adrenalintól átjárva, szélsebesen zúgok afelé lakás felé a folyosón, ahol néhány hete voltam utoljára. Ahol a kíváncsiság megőrjített, az, hogy tudtam, hogy titkolnak előttem mindent. Dörömbölni kezdek az ajtón, a szívem hevesen ver. Lépteket hallok, de még nem akarok felvisítani.
Az ajtó nyikorog, és ahogy kinyílik, apát találom magam előtt. Még mindig lihegek, és csupa verejték vagyok. Egyikünk se lép a kábulattól. Apából csak a csillogó, sötét szemét tudom kivenni. Egymást bámuljuk, egy szót se bírunk megszólalni.
Hirtelen kitört belőlem minden, és a nyakába ugrok. Beleférkőzöm a karjaiba, a szerető apám karjába. Majdnem fel is lököm a nagy lendülettől, de ez őt se zavarja, szorosan átkarol. Egy darabig így állunk. Halkan, csendben sírni kezdek.
- Nincs semmi baj, kicsim! -suttogja a fülembe, mire a fojtogató sírás a torkomban még erősebbé válik. Közben apa kicsit hátrébbjön velem, de nem érdekel. Itt van. Itt van végre, és olyan más ez a találkozás. Jobban becsülöm apát, mint valaha, és nagyon éreztem a hiányát. Más az, hogy magadtól hagyod ott a szüleid, mert már felnősz, és más, mikor elválasztanak tőle, mikor nem tudod, mi van velük. Annyi mindent akarok egyszerre mondani, de a sírás nem engedi. Csak zokogok és köhögök felváltva.
Nem akarom apát elengedni, de hamarosan lefektet az egyik fotelre. Én pedig csak sírok, és közben képek villanak be. Annie Cresta, ahogy levágják a nyelvét. Kirk és a mocskos emberei jutnak eszembe, ahogy ráncigáltak. Ahogy Tarly Gren magyarázott nekünk.
Ekkor lassan kezd minden kitisztulni előttem. Hallom, hogy Nick és apa beszélgetnek. A fejem hasít, kissé túl izgultam magam. A lámpák fénye erősen vakít a szemembe, ahogy felnézek. Erőt veszek magamon, és felülök. A kényelmetlen magassarkú már nincs a lábamon, gondolom apa levette rólam. Odamegyek a konyhába, és leülok a pult melletti bárszékbe.
- Megnyugodtál? -kérdezi apa, és Nick is aggódva néz.
- Még nem teljesen. -mondom rekedten. - Mi van anyával? Mi van a nagyival?
- A kórházban vannak, most indultak el onnan nem rég. Megbeszéltük az orvossal, hogy ma már eljönnek, úgyhogy én előbb idejöttem, hogy össze üssek valami kaját.
Apa szeme mindent elárul. Hiába beszél nyugodtan, ebben ő nagyon ügyes. Az aggodalom, a félelem, a gyűlölet, a csüggedés ott motoszkál benne. Ránézek Nickre, aki csendben áll, nekidőlve a a konyhabútorba beépített hűtőnek, és a kávéját iszogatja. A fehér inge piszkos, gyűrött, és kicsit ki van gombolva. Maga elé bámul üveges szemekkel.
- Mire gondolsz, Nick?
- Ezzel nincs vége. -mondja erősen koncentrálva valamire, belekortyol a kávéba. Apa érdeklődve várja a folytatást.
- Ki ez a Deep?
- Egy szemét! -vágja rá Nick.
- Igen, azt elmondtad, hogy mit csinált veletek. De ez mégsem magyarázat. Nem tudjátok, hogy mivel foglalkozik?
- Ch.. embereket kínoz. -morgom szánakozva.
Apa rám néz komolyan.
- Azt tudjuk, hogy nagyon sok minden a kezében van. Hadsereg, média, információs hálózat, egyedül a kormány nem az övé. Oda akar bekerülni. -kezdek bele. - Ő akar lenni az elnök, minden irányítója. Mi vagyunk a támogatók.
- Ti vagytok a plakát, a project? -apa kezd ideges lenni - Miért nem én, vagy Katniss?! Miért egy 17 éves kislány kell nekik?! -kezd üvölteni, és a hajába túr. Hirtelen kirohan a konyhából, egészen be a legközelebb eső szobába.
- Ez most mi? -kérdezi Nick meglepődve, csak pislog.
- Rohama van. -mondom lehangoltan. Ő csak nyel egyet, és bólint.
Nick lerakja a bögrét, és odajön hozzám.
- Jól vagy? -kérdezi mosolyogva, lágyan. A pupillái eltakarják tengerzöld íriszét. Keresztbe fonom a karomat, és összehúzodom.
- Igen. -mondom végül.
- Akkor nagyon figyelj rám! -mondja kissé komolyabban. - Figyelj Rhodé, most ez nagyon rossz helyzet. De itt vagy Peetával, akivel már biztonságban vagy. Megvárom, míg Katniss és a nagymamád is megérkeznek, és elindulok.
Aggódni kezdek, összeráncolt homlokkal kérdezem meg kétségbeesetten Nickket, hogy miért?
- Mert meg kell tennem.
- Nem, nem kell ezt tenned! -kezdem el idegesen, és kezeimet az arcomba temetem.
- Rhodé, kérlek, ne legyél gyenge, jó?! Már erős vagy, és ami eddig történt, az még semmi! Erősítsd meg magad, én visszamegyek. Szükségük van valakire, én pedig elintézem ezt az ügyet.
- De nem csinálsz butaságot, ugye?! -kérdezem ijedten.
- Nem, minden megy a régi kerékvágásban, de TE itt maradsz. Idainak kell segítenem, a gitártanárodnak. Beszélek Deeppel, a tettek mezejére lépek.
Nick tovább magyaráz, de csak részleteket értek meg belőle. Megvárja, míg Deepet megszavazzák elnöknek. Addig kiépíti a falat maga köré, kapcsolatokat épít és erődöket, majd legyengíti Deepet. Én csak bólogatok. Nem akarom, hogy elmenjen, mégis ez az egyetlen megoldás. Az emberek többsége soha nem csinálna ilyet ezzel a "jószívű", "kedves" emberrel. Az emberek be vannak etetve a propaganda által. És Deep megbabonázó szavai által.
végre új rész, már úgy vártam :)
VálaszTörlésazta.... érdekes fordulat, nagyon tetszik ;) kíváncsi vagyok hmit fognak hozzá szólni hogy Nick visszamegy és Rohdé nincs sehol... Deep nem lesz elragadtatva.... szegény Peeta, ugye a következő részben már találkozunk Katnissel is? :)
sok sikert a történet folytatásához ;)
:D köszönöm... remélem továbbra is tetszeni fog. :)
VálaszTörlés