29. rész

Sziasztok!
Kérlek, adjatok már tippeket, hogy hogyan lehetne korszerűsíteni, híresztelni a blogot? Please segítsetek, mondjatok valamit (khm írjatok), jelezzeteeeek!
Kellemes olvasást,

Scarlet A.

'Nem adhatom fel, nem fordulhatok vissza, mert mögöttem már minden felégett. Ilyenkor már nem szabad visszatáncolni, csak tovább menni, ha félsz, ha nem; ha izgulsz, ha nem; ha határozott vagy, ha nem.'

A szívem dübörög, és alig kapok levegőt. Kinyitom a szememet, és apa riadt arcát látom meg. Az arcomat simogatja, hogy megnyugodjak. 

- Csak álom volt. -suttogja, a szemében szomorúság tükröződik. Kezdek megnyugodni, hogy tényleg csak egy álom volt, és sorra veszem, hogy mi a helyzet ismét. Felülök az ágyban, apa még mindig mellettem van, szó nélkül ülünk egymás mellett.

- Régen olyan kis... csevegős lány voltál. -szólal meg. - Annyira más vagy így, hogy hallgatsz. 

- Semmilyennek tűnök mások szemében. -egészítem ki. És ez így van. - A suliban mindig azt mondták, hogy kísérteties, meg ijesztő vagyok. -folytatom unottan. Mintha már soha nem kéne visszamennem abba az iskolába. Nem is vágyom erre. 

- Ezt nem is tudtam. -fordul felém apa, kissé meglepetten. - Nem voltál kedvelt a suliban? 

- Nem arról van szó, hogy nem bírtak. Csak nem érdekeltem őket. Gavin viszont nagyon el volt ott. Nem kellett volna magammal hoznom szegényt. -motyogom, és kissé bánt a dolog, ahogy belegondolok. 

 - Nem tudhattad, hogy ilyesmik történnek. -biztat apa, és a vállamra helyezi kezét. - Szóval mi történt az én szószátyár lányommal? 

- Visszafogta magát. Nem bízik senkiben. -teszem hozzá az utolsó mondatot. Apa húzza a száját, majd kimegy, mert a nagyi szólítja. A bőröndömre nézek, amire ügyet se vetettem tegnap. Ott van a szoba sarkában, az ablak mellett. Odasétálok, és turkálni kezdek benne. Valami olyan ruhát szeretnék felvenni, amihez van hangulatom. Magamra veszem fekete fehér csíkos ingemet, és a fekete nadrágomba belebújok. A hajammal jelen pillanatban nem foglalkozok. Felhúzok egy zoknit, és határozottan kilépek a szobából. Anya a nagyival készítget reggelit. Apa is besegít nekik. Én pedig, igyekszem minden félelmemet elfelejteni, élvezni azt hogy biztonságban vagyok ebben az egy-két napban. 

*

2183-mat írunk. A csúcstechnológia folyamatosan fejlődik mióta az egész elkezdődött az 1900-as években. Azután az évezredfordulón hirtelen ugrásnak indult minden: a közlekedés, a filmgyártás, az elektronikai kütyük meghódították az egész nyugati világot. Még a kétezres évek elején kezdett romlani a társadalom. A világban levő különböző nézetek miatt konfliktusok alakultak ki. A Közel-Keleten, az Észak-Ázsiában és az Egyesült Államokban levő nagyhatalmak, katonai vezető országok között viták, majd hadi helyzet alakult ki: világos volt, hogy hatalmas pusztítás lesz a hatalom megszerzése végett. Hiába voltak a békeszerződések, minden ekörül forgott: mi lesz a sorsa ennek a Földnek, ha az emberek tönkreteszik? Meg voltak győződve, hogy teljes pusztulás vár mindenre és mindenkire, és a globális felmelegedés is rátesz egy lapáttal. A feszültség tetőpontja a végső támadás volt: a Harmadik Világháború, atomháború tört ki. A Föld lakosainak csak nem fele elpusztult, az egykori Európa, Ázsia és még Afrika is romokban hevert, a sugárzás, az anyagi gondok miatt adódó éhínségek és betegségek az addigi legnagyobb pusztítást jelentettek az emberiség történetében. Az Egyesült államok területe csak enyhe veszteség érte. Néhány év alatt a megmaradt emberek felálltak. Új törvényeket, új rendet hoztak létre. Elkezdték a hamvakat betakarni, elkezdtek egy új rendszert létrehozni. Egy új, hatalmas város alakult ki, a Kapitólium a Sziklás-hegységnél; az államokat felváltotta 13 körzet, amik a Kapitólium jólétét biztosították, ahol a szegényebb emberek éltek, és robotoltak. Kemény diktatúra alakult ki, és ez erősödött, miután a 13. körzet fellázadt a főváros ellen. 

Ennyi elég. Most kíváncsi vagyok, hogy ezek előtt mi történt, az akkori emberekre, társadalomra. 

Az ember azt hinné, ilyenek is fent vannak a világhálón, de fontosabb mozzanatokat már rég letöröltek, úgyhogy megkértem a nagyit, hogy hozzon nekem könyvet. A Kapitólium modern város, de attól még árulnak könyvet még itt is. Mert minden megtalálható, hiába van mindenhol az E-Book nevezetű olvasókütyü ezerféle változata. 

A nagyi el is indult, apa és anya pedig minden mozdulatomat lesik, és gyengédek velem. Én pedig egész nap csak az internetet bújom, mindent, bármit amit találok. A TV-re nem merek nézni, félek, hogy mi van Nickkel és Idaijal. Már tuti volt róluk műsor, de ha elindult a Tv, zenét hallgatva bebújtam a szobámba. Azt hiszem, ez a kis kutatás kitisztította a fejemet, úgy érzem, mintha mindent tudnék. De még mindig nem eleget. Az antik kortól elkezdve mindent elolvastam, megnéztem, szobrokat, zenészeket, művészeket, színészeket, a show bizniszt, a politikusokat, az országot régen. A háborúkat is részleteztem. Szörnyű, milyen az emberi társadalom. De akadtak olyan személyek, akik megfogtak. Egy régi színésznő, akit Audrey Hepburnnek hívtak. És még sokan mások. Akkor... valahogy sokkal szolidabb volt az öltözködés, mint itt a Kapitóliumban. A szegények ugyanúgy öltöztek, mint a mai szegények a körzetekben. Azt hittem jobban meg fog rázni, vagy talán túl sok lesz, amit olvasok, de őszintén mondom, hogy ennél jobban soha nem tetszett a történelem. Mi mindig unalmas dolgokról tanultunk, és én nem figyeltem annyira. Sok dolgot azért felfedezek, hiszen vannak például zeneirányzatok, amik újra meg újra előjönnek. Nincs olyan, hogy valami csak egyszer lesz divat. A rock is, a pop is, a blues és a jazz is ismerős, főleg a Körzetekben. Bár mióta anyáék leverték a lázadást, azóta még inkább szabadabb lett minden, ahogy olvastam. Mármint, több stílus is előjött a múltból. Azon is elgondolkodtam, hogy mi van azokkal a kontinensekkel, amik az óceántúlon voltak, mert arról csak titkosított információk vannak. Mi maradt belőlük? 

Felállok a fotelből, kinyújtóztatom elgémberedett izmaimat. Hol lehet a nagyi? Már vagy fél órája távol van. Azt hittem, közelebb van a könyvtár.  

- Nem akarsz sétálni egyet, vagy valami? -kérdezi anya.  - Már egy ideje itt vagy? 

- 3 napja, hogy visszakaptunk, és szinte elvesztél a múltban. -folytatja apa.

- Igen, mert van egy tervem. -mondom nekik vidáman, miközben azon gondolkodom, hogy beavassam-e őket. Egyenlőre nem fogok kitálalni nekünk. Elindulok a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, mert a torkom már kapar. 

Apa és anya egymásra néznek, majd anya akaratlanul is mosolyogni kezd. 

- Milyen terved van? -kérdezi apa, már ő is jobb kedvben. Én közben elindulok a pohár vizemmel.

- Hát, vigyázok rátok, mert ti is vigyáztok rám. Tudjátok, most már nem mehetünk haza, míg a dolgok nem rendeződnek. - ahogy ebbe belekezdek, anyának kissé talán lehervad a mosoly az arcáról, de figyelmesen várja a folytatást. - Tudjátok, szeretném elkezdeni az életemet. Jó dolgokat csinálni. Első célom, hogy Deep-et leleplezzem. Ez az, ami már régóta megfogalmazódott bennem. -apáék ismét összenéznek. 

- Ne várd, hogy hagyjuk, hogy ezt végigcsináld... -áll fel apa, de még mielőtt ellenkezni kezdenék, anya is feláll, és a folytatja. 

- Nélkülünk. -fejezi be. 

- Anya? -nézek rá értetlenül. - Azt hittem, neked már elég volt a Kapitóliumból, és a szenvedésből. 

- Igen, de az a feladatunk, hogy megvédjünk titeket. És ez az ember pedig nem hagyna élni benneteket! -mondja határozottan. Nem tudom, mi éledhetett fel benne. Talán az irántunk érzett szeretett egy kőkemény elhatározást hozott a szívében? Egy olyan gondolatmódváltást, ami segítségével újra meg tud erősödni? 

- És különben, is annyi mindenen átmentünk. -egészíti ki apa. - Annyi mindenkit elvesztettünk, titeket nem fogunk! Megváltozott az életünk, ritkán vannak nyugodt éjjeleink, de az, hogy vén két ilyen csodálatos gyerekünk, és az, hogy egymásnak itt vagyunk, megerősít minket, és ellensúlyozza mindazt, ami a múltban történt! 

Ez a beszélgetés teljesen felvidít. A nagyi megérkezik a könyvekkel, és őt is beleavatjuk ebbe az egészbe. Örömmel segít nekünk amiben csak tud. Most már együtt bújjuk a könyveket, megoldásokat és ötleteket merítünk abból, hogy a múltban hogyan reagáltak emberek az ilyen zsarnokokra, mint Deep.