23. rész

Kedves Olvasóim!
Mindenkinek kívánok nagyon boldog, sikeres, vidám, érdekes évet!^^
Új év, új design. :)
Kérlek jelezzétek valahogy, hogy még követitek a szálakat; és hogy mit gondoltok. Arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen volt nektek a szilveszter. :D
Ja és tényleg nagyon szívesen várok bármilyen hozzászólást, tippet bármivel kapcsolatban! Szeretném tényleg, ha segítenétek hogy a blog minél jobb legyen, mert értetek és miattatok van.
Kellemes Olvasást,

Scarlet A.

'Smink, arc, frizura, szöveg. Minden előre megtervezett, de semmi sem tükrözi a valóságot.'

Abszolút nem figyelek arra, amit a két menedzserünk magyaráz. Ugyan miért érdekelne? Csak felidegesítem magam az egészen. És még mindig ég a bőröm amiatt a sok büdös és különös fürdő miatt. Ráadásul meztelenkedtem hátom idegen ember előtt. Mindig is szégyenlős voltam, pedig ebben az országban a meztelenség már nem probléma, hagyomány. Ha szégyenlős vagy, gáz vagy. De sajnos Alexander Deep legnagyobb támogatója nem lehet hisztis kislány. 

Ezekkel a gondolatokkal felállok a nagy étkezőasztaltól, végigcsusszanok kislányosan a folyosón, és bemegyek a szobába. Pofátlanság? Nem érdekel. 

- Szia, Pillangólány! -szólal meg lágy hangon a férfi, aki a szobámban áll lazán, az ablakhoz dőlve, egy boros pohárral a kezében. Az idegen férfi nyomasztó hatással van rám, főleg hogy a szobámban van. Becsukom magam mögött az ajtót, az izmaimat megfeszítem. Mereven állok, közben kinyögök egy hellót. 

- Weston vagyok, az új stylistod! -mosolyog rám kedvesen. Kicsit megnyugszom, mert nem egy rémisztő jelenség, komor arckifejezéssel. Barna, kócos haja és sötét szemei vannak és borostás. Egy barna bőrdzseki van rajta, fekete nadrág és cipő. 

Elindul felém a kezét nyújtva, mire én is elindulok. 

- Megtiszteltetés, hogy veled dolgozhatok! -mondja lelkesen, lazán. 

- Komolyan? És miért? -kérdezem, mert nem hiszem el ezt az egészet. Nekem is hazudnom kell, akkor tán a Deep és az emberei nem hazudnak nekem?

- Mert csodás vagy. Tényleg olyan vagy, mint egy emberré változott csodás pillangó. Egy olyan művészi dolog, ami inspirál. A múzsám vagy! -válaszol könnyedén. 

- Hát akkor örvendek. -erőltetek egy mosolyt az arcomra. Mielőtt elkönyvelném ezt a Weston fickót, a fülembe súg valamit, amit nem felejtek. 

- Nem Deep embere vagyok, ne félj! -olyan halkan súgta, hogy a poloskák biztos nem fogták. 

Elmosolyodom, ő pedig vidáman kimegy a szobából. Sóhajtok egyet. 

- Ja, egyébként ne haragudj hogy így fogadtalak! -nézz be újra Weston, majd integetve lelép.

Ledőlök az ágyra, és lehunyom a szemem. 

Belegondolok, hogy ehhez az egészhez egy gondolatsorral jutottam el. Mert nyugtalan voltam a múltat illetően. Elkezdek ismét gondolkodni, hátha jutok valamire. 

A fejem elkezd hasítani, de nem foglalkozok vele. Itt különben is teljesen természetes. Újra áttekintem a helyzetemet. 

Rhodé Mellark vagyok, Katniss Everdeen és Peeta Mellark lánya. 17 éves vagyok, a Tizenkettedik Körzetben lakok, a Győztesek falujában. Elindultam világot látni, hogy meg tudjam részletesen, hogy ki vagyok, az által, hogy kik voltak a szüleim. Kiakadtam, mert egy olyan dolgot tudtam meg, amire nem számítottam. Innen sok mindenre gondoltam, de közben elraboltak. Aztán elkezdtek használni. Egy pszihopatának, mégis okos embernek szüksége volt egy bombajó projectre, amivel megnyerheti a következő évi választásokat, és kitalálta, hogy mi lesz az ő imidzse. Elkezdett kutatni, hogy mi volt nagy durranás az emberek között, Ő is elkezdett kutatni a múltban, mint én. Aztán észrevette, amire én is rájöttem: a Győztesekért odavoltak az emberek. A Győztesek pedig az elnököt fényezték (nem nagyon volt más választásuk). 

És hát nekik vannak olyan leszármazottjaik, akik felett nem szabad szemet hunyni. Finnick, az egykori szexszimbólum fia, Idai, a gyönyörű, határozott nő akinek a családját felrobbantották az utolsó viadal után, és én. A lázadók vezetőjének a legidősebb gyereke. A leghíresebb szerelmespárnak az édes kicsi lánya. 

Ahogy belegondolok, hányingerem lesz ettől a világtól. Az emberektől, akik a pénz és a hatalom érdekében bármit megtesznek. Először háborúkkal próbálták megszerezni, és most Deep egy új dimenzióba lépteti az emberiséget. A béke. Amire most már évezredek óta szüksége van az emberiségnek. Aki lázad, meghal nyom nélkül. 

Kikapcsolták nálam a számítógépes rendszert, gondolom azért, mert Deep után kutattam. Ezért is tör be hozzám Priscilla, egy rózsaszín ruhát dob az ágyamra. 

- Csipkedd magad, már ma este hivatalosak vagytok egy fogadásra! -mondja azon a tipikus magas hangon. Miközben a ruhába próbálom belegyömöszölni magam, kuncogni kezdek az új külsején. Ugyanis az arca, a haja, a ruhája hatalmas, lila pillangókból áll, még a cipője is pillangóformájú. Odaad nekem egy kis táskát, és értetlenül bámul, ahogy a cipőkét nézem. 

- Mi az? Egyedi darab. -mondja büszkén, én pedig csak villantok egy mosolyt. 

- Mondd Priscilla, mikor lesz egy kis szabadidőnk? -kérdezem reménykedve. Elmosolyodik, és mondja, hogy holnap lesz, nyugodjak meg. Szeretnék már újra gitározni, jut eszembe.

Eszembe jut Mr. Endraw, a tanárom. Ő hol van? Miközben Priscilla elindul velem kifelé, megkérdezem. 

- És hol a gitártanárom? 

- Ó, drágám, neki nagyon jó dolga van! -magyarázza, a küszöbön majdnem megbotlik ebben az új magassarkúban. Az első héten végig kényeztetik, pihenőben van. 

- És a családja? -kérdezem aggódva. Mr. Endrawnak van felesége, és két gyereke. 

- Deep azt mondta, hogy neki nincs családja, azért is egyezett bele hogy eljön! -majd kissé lekezelően néz rám- Ugyan, mit gondoltál Rhodé, drágám?! 

Majd előrerohan, és szól a többieknek. 

Ez most tényleg fájt. Nem, remélem nem ölték meg őket! Semmi rosszat nem csináltam. Lihegni kezdek, ismét hasítani kezd a fejem. Nekidőlök a sötétszürke falnak, és próbálom nyugtatni magam. 

- Nyugi, nyugi! -nagyon lélegzem. Igazából Deep mindenről hazudik neki, tehát semmi bizonyíték nincs arra, hogy az Endraw családnak baja esett volna. De mi van az én családommal? Apa? Anya? Nagyi? 

Próbálok a napok közben nem gondolni rájuk, hogy ne fájjon. És ne látszódjon, hogy sokszor mennyire gyenge vagyok. Úgyhogy most sem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy kétségbe essek. De nem lehet engem hisztis libának nevezni. Komoly helyzet van, nagyon nehéz lépni, és jót tenni. Mások érdekében. Rá is jöttem valamire. Hiába van mellettem Nick, teljesen egyedül vagyok.