14. rész

Kedves Olvasóim!
Újra itt a folytatás. :) Köszönöm a véleményeteket és ismét várom, ha van valami ötletetek, észrevételetek az írásommal és a történettel kapcsolatban, mert az építő kritikák is sokat segítenek nekem, hogy lássam, hogy kell másképp írnom. :)

Scarlet A.

'...mert nincs az a kő, amit meg ne mozdítanék értük.'

Hirtelen nem fogom fel, hogy mit mondott Kirk. Meg akarok szólalni, de elcsuklik a hangom. Lenyelem a gombócot a torkomban, majd újra megpróbálom. 

- Bemutatkozni? Panemnek? - örülök, hogy kijött belőlem a hang. Erre nem számítottam. Gondoltam, lefotóznak normális állapotban, és pénzösszeget kérnek értem. A szüleimnek van pénze, és valószínüleg vakon belemennének. Vagy hogy csinálnak egy videót, amin véresre vernek -bár reménykedtem, hogy nem ez lesz-, vagy akármi más. Bár még mindig nem tiszta a kép, és ez kezd nagyon idegesíteni. Főleg az, hogy nem volt tervem feltűnősködni. Pazar.

- Igen, kicsim. -mondja selymes hangon, majd bátorítóan megveregeti a vállamat. Kérdőn bámulok rá, miközben ismét csak elhúzódom tőle. 

- Még mindig nem értem, miért olyan fontos ez. -bököm ki, majd vállat vonok. Kirk szánakozva húzza össze a szemöldökét, majd folytatja. 

- Jaj, Rhodé, annyi mindent nem értesz! Ennyire gyerek volnál? Édesanyád ennyi idősen már tisztán látta a dolgokat, okos volt, ismerte az emberi tulajdonságokat... -az utolsó nyomatékosítva mondja. - forradalmár volt. 

Hogyhogy anyám tisztán látta a dolgokat? Talán én is értelmesebb lennék, ha tájékoztatnának dolgokról. Ha mondjuk az iskolában tanulnánk arról, hogy mi van körülöttünk. Ha lenne egy csepp eszem azzal kapcsolatban, hogy mibe csöppentem. 

Anya okos volt. Anya forradalmár volt. Ezek a szavak visszhangoznak a fejemben egy darabig, mert Kirk lelép. Körbepillantok. Kicsit idétlen vagyok mostanában. Ez a sok új körülmény kicsit felborította a biológiai órámat, és minden egyebet, most már tényleg kéne alkalmazkodnom. Gondolkodnom. Elővigyázatosnak lennem. Az ügyetlenkedésből elég, bebizonyítom, hogy van bennem Everdeen és Mellark vér is. Ahogy a szüleimre gondolok, könnyezni kezdek, de gyorsan igyekszem elfojtani. A szerető anya, és apa. Akik mindig megvédtek mindentől, mi lehet velük? Gondolom halálra aggódták magukat. Elég durva, hogy egy hétig el tudtak dugni minket, és senki nem tud a hollétünkről. Elvégre, ha a rendőrséget értesítik, akkor nekik keresniük kéne minket. Ahogy Nick mutatta a térképen, elég világos volt, hogy valahol a belváros alatt vagyunk, csak jó mélyen. És ha nem akarnak keresni? Ha ez a dolog több szálon fut? Nem csak bűnözőkkel van dolgunk, hanem más szervezetekkel is? 

- Rhodé? 

A hang irányába fordulok. Mögöttem Nick néz rám aggódó tekintettel. Így lefürdetve egészen máshogy néz ki. Kirajzolódik arcának szép formája, tengerzöld szemei, bronzbarna, fényes haja. Megkérdezi, hogy van e valami probléma. 

- Nem tudom. Kirk elment. -ahogy ezt kimondom, abban a pillanatban ér ide a férfi. 

- Nos, minden oké. Csak olvasd fel a szöveget, amit látsz. -magyarázza, miközben odavezet, és leültet a bárszékre. Ma este megnézik a videót, amit összevágnak a kamerások. 

Nyelek egyet, majd bólogatva leülök. Magyaráz még valamit, én meg csak bólogatok, és koncentrálok. Mindenki mosolyog, mintha jó haverok lennénk ezzel a sok idegennel. Kényelmesen elhelyezkedek a székben, felrakom a lábamat, próbálok ellazulni. Anyáért. Apáért. Gavinért. Nagyiért. Előre nézek a fekete kamera közepébe. 

- Felvétel indul! 

Piros lámpa kezd világítani, jelezve, hogy kezdjük. Csak mosolygok, majd oldalranézek, a szöveget várva. Meg is jelenik. 

- Rhodé Mellark vagyok, Katniss Everdeen és Peeta Mellark lánya. -kezdem olvasni nyugodtan, egyszerűen. - Önök is tudják, hogy Panemet a szüleim mentették meg, önök is tudják, milyen szörnyű idő volt az mindenki számára. Az a sok vér, szenvedés, pusztulás, ártatlanok, gyerekek halála. De Snow elnök meghalt. Új szelek fújnak. Szeretném, ha tudnák, hogy én kész vagyok az ellenséggel szemben, én megvédem önöket. -hogy micsoda? Értetlenül kezdek bámulni, de gyorsan folytatom. - Nem engedem, hogy rossz hatalom alá kerüljenek, vigyázok az országra. A körzetekre és a Kapitóliumra. Új fejlesztések vannak, és új tervek. Van egy kiváló személy, aki segíthet önöknek, aki végre elhozhatná a megújulást. Csodálatos elnök lenne, higyjenek nekem -itt kis szünetet kell tartanom, majd bizalmasan folytatnom- , mindenki életét megszépítené. -és vége. Kifújom a levegőt, és az előbbieken gondolkodom. Hogy mi? Mégis kit ajánlok? Miért van erre szüksége ennek a személynek? Egy egyszerű elnökválasztásról lenne szó? 

Nem. Ez annál több lehet. Valami olyannak a kezdete, amiben én egy bábu lennék. Anya a lázadás arca volt, de ő megszakította a kapcsolatot a külvilággal. Én idejöttem a Kapitóliumba, és hírnevet szerzek, amit persze nem akarok. A beszéddel nincs bajom, simán elmondtam a mondandómat, de ez az egész, olyan... homályos. Priscilla jön oda hozzám, tapsikol örömében, és leültet az ideiglenes kis asztalomhoz. Egy pillanatra hátrafordulok, és látom, hogy most Nick jön, de nem igazán fogom hallani amit mond, mert Priscilla vihog és dumál. Be nem áll a szája. Úgy látszik, megnyílt nekem. Valami olyasmit mondd, hogy Mr. Deep egy csodálatos ember, hogy kiemelte őt a nélkülözésből kiskorában, és azóta stylistként dolgozhat, hogy nagyon örül nekem, mert hogy az embereknek kell egy szimbólum, akit követhetnek, és megbíznak benne, hogy Deep jó elnök lesz. Deep így. Deep úgy. Deep mindenkinek jót akar, elhozná az Édent. 

Meg sem próbálok érdeklődőnek látszani, csak hallgatom. Van egy olyan érzésem, hogy egy hiszékeny nővel van dolgom, aki nem tud dolgokról. Persze azt látta, hogy néztünk ki, de mégis tudatlan. Mr. Deep. Tehát ő az igazi ellenség. De ő nem Éhezők Viadalát szervez, nem a valósággal sokkolja az emberekt. Ő az Édent akarja. Erre a gondolatra kuncognom kell. Ez elég egyértelmű, hogy nem jöhet el. Mert az emberek mindig ugyanolyanok maradnak. Mindig lesznek gonoszak, lázadók, hataloméhesek. Az igazságtalanság és pletyka mindig és mindenhol ott van. Nekem eleve nincs ínyemre már ez az ember, hogy így bánt velem. De az még semmi. Milyen lehetett Nick-nek és Idainak. Idai ott ül egy asztallal odébb, és engem néz. Rámosolygok, de nem viszonozza. Priscilla itt hagy engem végre, úgyhogy odahúzom a Nicknek készített széket, és leülök Idai mellé. 

- Mi ez az egész? -kérdezem suttogva. Ő körbepillant aggodalmasan. Szerintem nem figyel ránk senki, mert nyugottabb tekintettel, halkan elkezd beszélni.  

- Megint kezdik. 

- Mit?

- Hogy keresnek valami őrült vezetőt, és nekünk el kell játszanunk, hogy támogatjuk.

- De miért pont nekünk?

- Mert mindannyiunknak győztesek a szülei. És a tieid számítanak a legjobban. 

A homlokomat ráncolom. 

- Az az időszak elmúlt, hogy számítanak a győztesek. -ismétlem, amit egyszer egy férfi mondott a körzetből.

- Katniss Everdeen elhozta a rendet, úgyhogy hatalmas remény lett az embereknek, ő a biztonságot szimbolizálja. A lánya pedig őt. A fecsegőposzátát. 

- De én nem vagyok fecsegőposzáta. - mondom határozottan. Ekkor Idai valami olyasmi mond, amit már rég el akart mondani. 

- Nem, te a pillangó vagy, a megtestesült béke jelképe.